Normális, hogy így érzek most?

A barátom 1,5 év után szakított velem hétvégén. Nagyon csúnyán viselkedett már az utolsó héten, a szakítása pedig egyenesen undorító volt. Csak eljött, összeszedte a ruháit, az én cuccaimat kipakolta a fotelre, és már húzott is el. Én sírtam, könyörögtem neki, hogy ne szakítson, megoldunk mindent, de ő hajthatatlan volt. Egyébként a szakító ok az az volt, hogy más emberek vagyunk, és nem jövünk ki jól egymással..... Nos, már mindenkinek elmeséltem, hogy mi volt, mindenki szidta őt, mondták, hogy utáljam meg, és el fogom tudni felejteni...idővel. Tökre ráálltam erre a dologra, amikor tegnap megjelent, hogy ő folytatni akarja mégis, és hogy bocsássak meg neki. Sírt, kérlelt, ígérgetett, s végül megadtam az esélyt. Viszont most egy furcsa érzés van bennem, amitől félek. Annyi rosszat sikerült összegyűjtögetnem róla, hogy már bizonytalan vagyok abban, hogy tényleg ő kell -e nekem?! :S Szerelmes vagyok belé, csak ugye az eszemet kellett használnom a felejtéshez, nem a szívemet, és mintha most az eszem akarna uralkodni... volt már valaki ilyen helyzetben? Elmúlik? Vagy mit jelent ez? Egyébként alapjában véve is egy határozatlan, hezitálós lány vagyok, szóval lehet ez a nagy bizonytalanság most ezért van.... Szerintetek? Előre is köszi a válaszokat, 23L