Ti így elkötöznétek otthonról? 20/L

Én 27 éves vagyok, és a barátommal - majdnem másfél év után - idén májusban költöztünk össze.

Nekem is hasonló helyzetem volt, mint neked, mert amíg otthon laktam, azt kellett csinálnom, amit anyukám mondott. Illetve nem kellett, csak megsértődött, ha nem azt csináltam. Mióta a mostani párommal összejöttem, azóta folyton a fejemhez vágta, hogy találhattam volna jobbat is tőle, meg hogy neki nem tetszik, stb., de felvilágosítottam, hogy nekem jó vele, és ezt fogadja el. Hozzáteszem, egyik régebbi barátom sem tetszett neki...

Azt is tudni kell még, hogy van egy ikertesóm is, aki még mindig otthon van, és mióta én elköltöztem, azóta ő lépett a helyemre, így szerintem lassan ő is le fog lépni, ha lesz rá alkalma.

Tehát nekem totál megromlott anyukámmal a viszonyom a mostani barátom miatt, és mióta elköltöztem otthonról, azóta anyukám sokkal normálisabb. Bár én tudom, hogy ez csak látszat, de akkor is jobb így, mintha örög harag lenne köztünk.

Az ikertesóm meg szinte minden másnap itt lóg nálunk, mert otthon szarnak rá, itt meg mi beszélgetünk, szórakozunk vele, és ez neki is jobban bejön, mintha otthon unatkozna.

Én azt mondom, hogy költözz el a barátodhoz, és ha anyukád egyedül marad, lehet, hogy elgondolkozik egy-két dolgon...

Egyébként sem tehetsz meg mindig mindent mások boldogságáért, legyen a saját boldogságod a fontosabb.

Nagyon szép ez a boldogság duma lányok, de ki fogja eltartani, amíg tanul? A pasi? Ez aztán az életcél... Nyilván, ha a pasid havi hatvan nettót keresne, nem lennél ilyen nagylegény, hogy "odaköltözöm hozzá, mert nem jövök ki anyámmal." Ha ez lenne a felállás, pillanatok alatt rendeződne a viszony anyukával.

Mindig is irigykedtem az ilyen nőkre, akik lelkiismeretfurdalás nélkül eltartatják magukat a pasival, és gyakorlatilag rib.anccá válnak. Én erre képtelen lennék.

24/N