Lehet így normális, gond nélkül jövőnk?

Egy éve vagyok együtt a párommal, mostanában fel-felhozza az eljegyzés témát. Tulajdonképpen érzelmi síkon tökéletes a kapcsolatunk, mindent meg tudunk beszélni, nagyon jól működik köztünk a kommunikáció.

A kérdésem viszont anyagi jellegű... Nem származom gazdag családból, sőt. A szüleimmel élek, tanulok, és mellette dolgozom. Próbálok lehetőségeimhez mérten szakmailag fejlődni, előrébb jutni, hogy önálló életet kezdhessek. Nem keresek milliókat, Br 200.000 Ft a fizetésem (ez egyébként a szakmámban nagyon kevés). Mióta a munkahelyemen jobb pozícióba kerültem, van lehetőségem némi pénzt félretenni.

A párom pedig... Felvett a szülői házra, lakásfelújításra 3 millió forintot annak idején (hogy majd ott maradnak a barátnővel), most is azt nyögi. Kiment külföldre dolgozni, de a svájci frank alapú kölcsöne annyit elvisz, hogy a törlesztés és a 3 hetenkénti hazaút gyakorlatilag annyit elvisz, hogy épp megél. Most haza akar jönni. Jó esetben is úgy Nettó 100.000 Ft környékén fog keresni, ebből a kétharmada kölcsön.

Nem tudom, egyszerűen nem látom a kiutat ebből a mókuskerékből. Eljegyezne, de hogy fogunk mi közös életet kezdeni? Én még törlesztem a diákhitelem, neki ott vannak a milliós tartozások, egyik szülő sem olyan helyzetű, hogy segíthessen. Úgy érzem esélyünk sincs a saját lábunkra állni, és ez nagyon kiborító.

Persze, én viszonylag jól keresek (ez egyébként az új pozícióm próbaidős bére, egy hónap múlva emelik), de nem számíthatunk mindig erre sem, meg arra sem, hogy a vállalkozást be tudja majd indítani.

Tudunk kezdeni valamit így majd a jövőben? Vagy tizenegynehány évet várnom kell, hogy elindulhassunk valamerre, mert addig a kölcsönt kell nyögjük? Nagyon elbizonytalanít, elszomorít a dolog...