2,5 éves fiammal mi a gond/vagy ez normális? Hová forduljak?

Szerintem nem a fiaddal van probléma, hanem valamit ebből a szempontból nem jól csináltál az elmúlt 2,5 évben. Lehet, hogy neked fele sem tűnt a dolog, szóval nem hibáztatni akarlak, csak most.

Mivel én nem nagyon vagyok pszichológus meg különféle neveléssegítő párti, így magam próbálnék megoldást keresni rá. pl.: játékközben fokozatosan vonni ki magam a játékból

az enyém 3 éves, és makkegészséges!

de! soha nem játszott és még most sem játszik magában, mindig vele kell lenni, és foglalkozni vele

továbbá nem épít, és mostanában rajzolni sem szeret már, a kirakóval meg odáig jutunk, hogy kiborítja

ugyanakkor folyékonyan beszél, mondókákat, énekeket tud, elszámol 20-ig , és ismeri az összes betűt

ugrabugrál állandóan, nem lehet mellett pihenni

de nem hiperaktív, nincsen semmi baja

és kérlek szépen ne hallgass azokra akik azt mondják elrontottad, mert vele voltál és foglalkoztál vele! ugye te is hallod, hogy ez mekkora marhaság! :)

van egy kolléganőm, ő is állandóan azzal jön, hogy minek mindig a gyerekkel lenni, majd anyámasszonykatonája lesz, meg önállótlan, stb és ő inkább takarít! nem akartam neki mondani, hogy hasonlítsuk össze a két gyereket, mert az övén meglátszik, hogy ő inkább takarít :))

Ne haragudjatok, a többieket kérdezném, az 1. és a 3. válaszolót. Ha egy szülőnek nem terhes a gyermekével játszani, akkor mire jó az, milyen előny származik abból, hogy azt tanácsoljátok, hogy "vond ki magad a játékból" meg "fejtsd le magadról"

Minek szülünk akkor gyereket? hogy magában ellegyen? minket ne zavarjon, hogy tudjuk tenni a dolgunkat? hogy ugyanúgy élhessük az életünket minta ott sem lenne? akkor minek kell?

mert nekem ne mondja senki, hogy majd attól lesz egy gyerek önállótlan mert kiskorában foglalkozott vele a szülő!

olvassatok Ranschburgot vagy Vekerdit!

pl ezt: http://www.youtube.com/watch?v=aAMis5NOdG4

#8!

1. válaszoló vagyok:

Sajnálom, ha félre értettél.

Bár bevallom gondolkodtam, hogyan lehet árnyaltabban a „te rontottad el” kifejezést leírni.

Nem gondolom, hogy nem tette jól a Kérdező, hogy foglalkozott a gyerekkel. Nem gondolom, hogy az a helyes hozzáállás, hogy játsszon egyedül a gyerek. Nem gondolom, hogy alap esetben akár csak a mértékre is oda kellene figyelni.

Viszont hiszem, hogy minden gyerek más és más. Minden gyerek okos, és képes alkalmazkodni a körülményekhez.

Első lánykámmal rengeteget játszottunk. A házunk kialakítása miatt, háztartási teendőim idején eljátszogatott magában is illetve kénytelen volt. Ráadásul abban az időben szomszédoknál, barátoknál is jött a gyermek áldás, szóval hasonló idős pajtásai is lettek. Talán ezek a tényezők, de igazándiból fene se tudja ő magában, velem vagy kis barátjaival is szépen eljátszik.

Második lánykám más egyéniség és a körülmények is változtak. Én is sokat játszottam vele, és nővére is mindig ott volt mellette. Háztartási teendőim esetén elő tudta venni a nővérkét. Nála már nem alakult ki az egyedül játszási tudás. Ha játékközben megcsörrent a telefon és elmenetem felvenni, a beszélgetés idejére megszakadt a játék.

Ha tetszik én is elrontottam.

Nálunk bevált a folyamatosan kivonom magam a játékból stratégia. Teljesen nem tudom megtenni, mert akkor megszakad a játék, de inaktívabbá tudok válni egy pontig. Azon a bizonyos ponton túl, jön a nyüglődés.

Mindezért nem gondolom magam rossz anyukának, nem gondolom, hogy hanyag lennék, nem foglalkoznék vele.