Szerintetek csak szivat vagy tényleg vannak még ilyen emberek?

2 évig együtt voltam a barátommal, nagy szerelem volt sokáig, de ez egy idő után elmúlt.. bennem legalábbis. Ezért elhagytam. Ő még reménykedett hogy mi még valaha összejövünk, de én közbe összejöttem egy másik fiúval, és mikor meglátott minket kézen fogva az utcán összeesett a fájdalomtól, ott, mindenki előtt sírt zokogott. Hetekig hónapokig szenvedett szegény engem meg bántott a lelkiismeretem, mert mint embert szeretem és rossz volt látni ahogy összeomlik szinte teljesen. Magyarul nagyon de nagyon kib*sztam vele :( Kijelentette hogy ő engem gyűlöl utál soha nem akar többet látni.

Most pár hete kidobott a barátom, nem tudtunk találkozni nem illettünk egymáshoz stb. Ez elég hamar kiderült :)

Pár napra rá véletlenszerűen összefutottunk az utcán az előző sráccal, rám kacsintott meg borzolta kicsit a hajamat(nálunk ez megszokott volt) meg mosolygott rám mintha mi sem történt volna. Elkezdtünk beszélgetni, és annyira belemerültünk a nosztalgiázásba, hogy észre sem vettük hogy elment az idő. Már ez önamgában is meglepett hogy nem köpött le az utcán hanem köszönt és jófej volt. Most "barátok" vagyunk néha össszejárunk szexelni, de én még mindig úgy ézrzem mintha többet akarna ennél. Szerinttek csak jól megakar sz*patni, bosszúból mert én is ezt tettem vele, vagy tényleg komolyan gondolja ezt? Nem tudom eldönteni hogy most ez mi.. azok után hogy összetörtem a szívét, széttapostam a lelkét, még mindig képes feljönni hozzám akár az éjszaka közepén is?? Félek hogy vissza akar hódítani, hogy megint belé szeressek és utána meg jól faképnél hagy. Azt is mondta hogy akármi baj van, rá mindig számíthatok, csak egy telefonomba kerül és ottvan mellettem ha baj van. Nem akarom elhinni, nem tudom elképzelni hogy létezik még ilyen jó lelkű ember a világon.

Mi a véleményetek? ://