Mit tegyek? Teljesen önbizalomhiányom van. (lent)

Nem tudom, jó helyre írtam-e, de borzasztóan zavar a saját létem.Maximálisan kiegyensúlyozott nem tudom megmondani, mikor voltam.Nem vagyok csunya, buta se vagyok, csóró se vagyok, barátaim is vannak... mégis, mintha valami törés történt volna, egyszerűen már semmi nem tetszik magamon, külsőleg se, belsőleg se. Nézem magam a tükörben, vagy sétálok az utcán, és közben egy hang állandóan szidalmaz, csunyákat mond, ilyenkor legszivesebbn felpofoztatnám magam valakivel. Úgy érzem, emiatt "nem tetszek senkinek" (azért tettem idézőjelbe, mert tetszeni tetszek, csak úgy érzem, senki nem akar komolyabban szeretni...de lehet, h már ez is az én kitalációm). Tudom, h elsősorban magammal kéne tisztáznom mi van, mi vagyok, ki vagyok, kibékülni magammal, és csak azután elfogadtatni magam másokkal. De nem megy. Sokszor nekiállok sírni. És a legszomorúbb, hogy nem vagyok tinédzser. Fiatal, huszonéves lány vagyok, akinek most kellene, hogy a legszebb éveit élje. Van munkám, nem élek a legjobban, de megy... Egyszerűen én még 15 éves koromban sem éreztem magam ilyen szerencsétlen esetlennek.. Mit tegyek? Hogy lehetne orvosolni ezt? Volt már valaki ilyen mélyponton? Tudtok valami házi terápiát rá?