Ti döntéshelyzetben az eszetekre vagy a szívetekre hallgattok inkább? Melyikre érdemes?

Én mindig az eszemre hallgatok!

Úgy gondolom, hogy pl. ha egy megcsalás után az ember a szívére hallgat és a párjával marad, lehet, hogy ideig-óráig jól fogja magát még érezni DE! soha nem lesz már ugyanaz a kapcsolat, szenvedős lesz, ami soká elnyúlik és sok esély van arra, hogy újból megtörténik a félrelépés, vagyis újabb pofon és még több szenvedés jön.

Viszont ha az ember az eszére hallgat, akkor ideig-óráig szenved, de idővel elfelejti, vagy nagyjából túljut azon, amit vele tettek és élheti tovább az életét.

Sajnos az érzelmek, a kellemes emlékek, a bennünk megszületett álomképek sokszor tévútra vihetnek. Józan ész!

A felhozott példámhoz még annyit tennék hozzá, hogy a megcsalás egy óriási megaláztatás a másik félnek és akinek van valamennyi önbecsülése, az nem hallgat a szívére, bármilyen "jó" is volt a félrelépő partnerrel lenni.

Ez csak az én véleményem és csak egy példa, de egyébként rengeteg más esetben is inkább az eszemre hallgatok és nem a szívemre.

23/L

Vegyesen. Pénzügyekben pl erősen az eszemre.

Amúgy tényleg témától függ. Én nagyon félek magam elengedni, sodródni az árral, úgy tenni, ahogy jónak érzem. Gyakran lebeszéltem magam dolgokról "észszerűségre" hivatkozva, majd kegyetlenül megbántam. Ha pedig a szívemre hallgattam, egészen addig, amíg be nem bizonyosodott, hogy jól döntöttem, sz.arul éreztem magam, hogy érzelmi alapon döntök.

Persze vannak evidens helyzetek, de ez mindenkinél más lehet.

Én barátom pl sok tekintetben más egy átlagos sráchoz képest, épp ezért sok dolga van, ami miatt barátnőim szerint simán dobni kéne (nem megcsalás miatt, ez nálam is válóok), de én is sok tekintetben más vagyok, mint egy szimpla lány...

Mi érzem, hogy összeillünk, épp ezért. És az idő úgy fest minket igazol, mert jól kijövünk.