Meddig működhet ez így? (Távkapcsolat)

Párommal egy éve ismerkedtem meg egy társkeresőn. Nem hittem az egészben, mégis egymásba szerettünk. 150 km van köztünk, kb kéthetente tudunk találkozni. Rengeteget beszélünk telefonon. Többnyire ő jön hozzám, mert ő mobil, én annyira nem, de ha tehetem, utazok én is.

Én vagyok az első igazi barátnője.

Azonban vannak olyan dolgok, hogy nem alszunk összebújva, nem ad puszit, nem csókol meg, a kezemet nem fogja meg, csak ha én, és a szex sem fenomenális. Kérdeztem már tőle, h van-e vmi baj velem, de mondta, h nem, csak ő ilyen. Lenyeltem, de egyre nehezebben. Hülyén fogalmazva hozzászoktam ahhoz, hogy ilyen a kapcsolatunk, nem is igényeltem már ezeket a dolgokat. A mai napig szeretem, de azt hiszem, szerelemről már rég nem beszélhetünk.

Mivel nem tudtunk találkozni heteken keresztül, sokszor előfordult, hogy a tesómmal eljárkáltam szórakozni, pókerezni, és egy nagyon jó társaságot ismertem meg. És itt kezdődnek a bajok. Van egy srác, aki nagyon nagyon tetszik, és én se vagyok közömbös számára. Rengeteget beszélgetünk, és jól érzem magam vele. A gond az, h 6 évvel fiatalabb nálam (én 27 múltam, ő 21, párom 31.). Szakítottunk a párommal, lényegében ő dobott engem. Akkor valahogy ezzel a fiúval összekeveredtem... Párom belátta, hogy hülye volt, de mondtam neki, hogy hányszor fogja még ezt eljátszani, mert nekem elegem van abból, hogy havonta, kéthavonta összeveszünk valamin. Most ő küzd értem, ő az, aki látni akar, aki nagyon szeret és megígérte, több ilyen nem lesz.. csak hinni nem tudok már ebben. Jövőhétre van lefoglalva a nyaralásunk.. Nem tudom, hogy elmenjek-e, vagy maradjak. Nem tudom, mikor döntök jól. Elmegyek, és rájövök, hogy nem kellett volna, de addigra késő...vagy nem megyek el, és azt bánom meg...

Ti mit tennétek????