Megismerkedtem egy lánnyal. Már 5 hónapja együtt járunk, és halálosan szeretem! Nagyon szép, intelligens, mindenkivel kedves. Ennek ellenére mindenki átnéz rajta. Nem értem mi lehet a baj irigység?

Hú milyen régen írtam ki ezt a kérdést!

Azóta sok minden történt, együtt töltöttünk pontosan 5 és fél évet. És miután szakítottunk akkor ismertem meg az igazi oldalát. Ma már tudom, hogy mennyire felesleges volt a lelkem kitenni azért, hogy boldog legyen. Az együtt töltött idő alatt fokozatosan elszakított a barátaimtól, és elérte, hogy abból az életvidám, tisztelettudó srácból, aki tele volt önbizalommal és aki képes volt még nehéz terheket cipelve is örömöt adni. Elég volt egyetlen mosoly, hogy beleszeressek és elég volt egyetlen mosoly, hogy végleg összetörje a szívem. Mosolyogva mondta a szemembe: "Elmúlt a szerelem és én ebbe az érzésbe vagyok szerelmes. Oly sok jót kaptam tőled és tudom, hogy soha nem fogok még egy olyan srácot találni, aki ennyi ideig vár volna rám." Feleségül akartam venni, ezért nem erőltettem, hogy feküdjön le velem, tiszteletben tartottam, hogy Ő várni szeretne a házasságig.

A jegyesem volt a házasságot terveztük. A szakításunk napján miközben délelőtt nekem írta az Sms-t: "Mennyire szeret és milyen boldog" Közben egy másik sráccal, együtt kirándultak. Mikor láttam a Facebookon, hogy együtt kirándultak és megkérdeztem, hogy most akkor ez mit jelent annyit írt: "Elmúlt a szerelem és legyünk barátok." Kizárt az életéből és lassan 1 éve nem beszéltünk egymással. Számtalan lehetőséget adtam neki, hogy leüljünk és megbeszéljük hol romlott el a kettőnk kapcsolata, de Ő nem akart velem találkozni.

Nem csaltam meg! Soha nem emeltem fel a hangomat! Mindennap számtalanszor bebizonyítottam, milyen fontos számomra.

Nem azért írtam le ezt, hogy sajnáltassam magam csupán megláttam ezt a bejegyzést és szerettem volna újra válaszolni betelve a tapasztalattal: Lehet szeretni valakit aki sosem fog szeretni igazán és soha ne ad fel önmagadat azért, hogy jobban szeressenek.