Nem bírok elszakadni a múlttól, azt akarom hogy minden legyen a régi de nem tudom hogy ez lehetséges e? Csak sejtem hogy nem!

Én is hasonló cipőben járok, engem egy hete hagyott el a párom 4 év együttlét után és már 3 napja barátnője is van akivel tegnap ment el nyaralni. Tegnapig hatalmas fájdalom volt minden nap, meg akartam halni, úgy éreztem nincs értelme az életemnek mert nekem csak ő kell, senki más. Még azt is mondtam neki hogy várok rá míg meggondolja magát... Most, hogy az új csajával elment kirándulni és láttam hogy boldog vele megutáltam. Szeretem még, de bennem van az, hogy ha ilyen könnyen túltette magát rajtam akkor meg sem érdemelt sohasem. Még mindig fáj, de ma még nem sírtam és tudom látni a jövőt. Persze fiúkra nem tudok még gondolni, mindenkit hozzá hasonlítok mert tetszik is nekem és nagyon szeretem még mindig. De elmúlt a részéről és el kell engedni, nem szabad önzőnek lenni. Ha igazán szereted hagyod hogy boldog legyen és nem leszel önző... ez erősítsen, engem is ez erősít... persze lehet holnap megint sírni fogok és nem akar majd szűnni, de talán majd jobb lesz. Jó tanács amúgy: menj el bulizni, mozdulj ki egy barátnőddel vagy testvéreddel ha van, légy dögös és élvezd a szabadságot... Mást nem tehetsz, nekem tegnap pl. nagyon jó lett így a napom, holott tegnap láttam utoljára az exem mielőtt lement a Balatonra az új csajjal. Ez van, ilyen az élet... most legyenek új céljaid és légy azon hogy azokat elérd, próbálj meg lenyugodni, de előtte sírd jól ki Magad, segít, hidd el. Remélem rendbejövünk mind a ketten :)

Még valami: ne hívd, ne keresd, add meg az esélyt arra hogy hiányozz neki... én is hívogattam és nem is keresett... talán előbb-utóbb rájön hogy hiányzol neki és akkor reméljük már túl leszel az egészen és már nem fog kelleni... mert így a jobb szerintem. Vágyom arra hogy meglegyen az esély az újrakezdéshez, de tudom, hogy nem érdemel meg. Aki el tud hagyni az nem szeretett igazán... az én esetemben meg többről is van szó, így már megbocsátani sem lehet.

Mi is nagyon jól megvoltunk, elválaszthatatlanok voltunk, nem hitte senki sem, hogy ez valaha véget ér. Még mondta is az exem hogy még azt is tervezte hogy eljegyez... aztán most meg... Hidd el, ez sem könnyű mert tudom hogy most is vele van, őt csókolja, ő alszik az ágyában, abban, amiben egy héttel ezelőtt még engem ölelt. Nem jó ez sem, de igen, talán néha könnyebb... Csak fáj. Hívni azért ne hívd és ne keresd mert megutálhat, azt fogja hinni rá vagy akaszkodva. Egy csaj ismerősöm mesélte hogy volt neki anno egy 4 éves kapcsolata amit a fiú dobott el. A csaj nem bírta elfelejteni, a fiú ezt kihasználta és szexkapcsolatba ment át az egész. Vége is lett, a csaj nem kapott semmi szeretet már... Mikor a csaj úgy döntött hogy túlteszi inkább magát rajta elhagyta a fiút aki nemsokkal később jelentkezett, könyörgött hogy menjen hozzá vissza. Persze ő már nem ment, de utólag rájött arra, hogy ha nem kereste volna folyton a fiút akkor megadta volna a lehetőséget arra, hogy hiányozzon neki... nem így lett és csak sokkal jobban megalázta magát. Ezt én sem szeretném, na meg tényleg nekem más is a helyzet. Tegnap megmondtam neki hogy többé nem keresem, csak ha már barátként tudok rá nézni. Nem is tetszett neki a dolog, meglátjuk meddig bírja így...

Én is beszéltem még vele szakítás után, hiába mondták mások hogy ne tegyem... az, hogy jó ötlet volt-e vagy sem nem biztos hogy ki fog derülni... talán nem utált meg. De ha nem hívod az nem jelenti azt, hogy el fog felejteni, 2 évet azért nem lehet ilyen hamar. Ebben nem tudok tanácsot adni.

Amikor én mondtam az exemnek hogy nem várok rá, szintén kiakadt, pedig ugye van már csaja már... szóval nem jelent semmi jót, sajnos. Akármit is szeretne, annak nem örül ha mással lát együtt, ilyenek az emberek, önzőek... sajnos. De én már elengedtem őt, ha jobb így neki élje az életét tovább nélkülem, még ha ez nagyon is fáj nekem :'(