Miért ilyen nehéz becsajozni?

Az elején leszögezném, hogy nem egy kikosarazott vagy nemrégiben átvert fiú vagyok, aki most a lányokat szidja, hogy miért ilyenek meg olyanok.

Lány volnék, akinek van egy csomó fiúbarátja. Folyamatosan elámulok azon, hogy nekik nincs barátnőjük, pedig tényleg elég sokat megtesznek azért, hogy legyen nekik, és nem csak karbatett kézzel várják a sültgalambot. Magamból kiindulva, én mindig esélyt adok az udvarló szándékúaknak, nyitott vagyok új emberek és új kapcsolatok megismerésére és létrehozására.

De a fiúbarátaimnak valahogy sosem jön össze. Párszor boldogan jönnek, hogy végre sikerült találniuk egy normális lányt, aztán meg egy hétre rá mehetünk kocsmázni és szidni a női nem különösen defektes tagjait. Miért van ez?

Nekem van barátom, és nem kellett sem szerelmi bájital, sem egyéb mágikus/természetfeletti dolog ahhoz, hogy összejöjjön. Szeretjük egymást és teljes az összhang.

És azt se mondhatnám, hogy a barátaim kimondottan a plázap*csákra hajtanának. Egyetemek környékén, társaságból, hasonlóan értelmes helyeken, és nem diszkóban keresik a lányokat, akik első látásra igenis normálisnak tűnnek.

Miért ilyen nehéz becsajozni?