Végérvényes bezárod a kaput a másik előtt, ha valami ok miatt nem jöttetek össze/szakítottatok?

Velem egyszer megtörtént, hogy összejöttem egy sráccal. Kb 1 hónapig jártunk, aztán kijelentette, hogy neki nem megy ez a dolog kettőnk között, nem tud szeretni, pedig megérdemelném, blablabla. Akkor mondtam neki, hogy rendben, elfogadom, de többet ne keressen járási szándékkal. Tekintve, hogy megbántott, mert igazából kihasznált, egy 3éves kapcsolatán volt túl, és velem vigasztalódott. Azt mondta, még mindig a korábbi lányt szereti, de 2 hétre rá, miután velem szakított, már egy harmadikkal kezdett el járni, akivel utána hosszú és boldog hónapokat töltöttek együtt.

Annak ellenére, hogy megsértett és megbántott, egy többé-kevésbé haveri viszonyt még fenntartottunk, néha-néha párhavonta beszéltünk pár szót, stb. Azután nekem is összejött egy pasival, életem első igazi szerelmével. Akkor jött egy kb 7hónapos beszédszünet az először említett sráccal, majd miután az új pasival szakítottunk (ami miatt megjegyzem sokkal jobban padlón voltam, mint a régi miatt), akkor felkeresett. Azt mondta, nemsokára elutazik külföldre, egyetem és hasonlók, de amíg erre nem kerül sor, esetleg összejöhetnénk megint. Őszintén szólva kiröhögtem, hogy ennyire hülyének néz. De párszor találkoztunk, és mielőtt elutazott, rendes, szép búcsút kapott tőlem (éppen egyikünknek se volt senkije, így nem ítélkezhet senki, a szex nem bűn). Azóta ismét van párom, de ettől függetlenül párhetente váltunk pár szót, és meglepően jóban vagyunk, mikor majd valamikor a nyár végén hazalátogat, akkorra meg is van beszélve egy együtt töltött fagyizás vagy kávézás valahol (amiről a párom mellesleg tud).

Röviden: bár szakítottunk, jóban maradtunk. Mikor megint össze akart jönni, nem voltam hülye. De ha a mostani párom, vagy a korábbi, életem első szerelme talán akart volna valamit- megint-, akkor valószínűleg nem lettem volna ilyen határozott. Vele azért könnyű jóban lennem, mert nem szerettem soha- habár mikor jártunk, akkor azt hittem.

Szóval, a kérdésednek tényleg kicsit specifikusabbnak kéne lennie, merthogy ez a dolog nagyban függ a helyzettől, az emberek személyiségétől és persze, az érzelmektől-főleg.

Mivel általában hosszú, komoly kapcsolataim vannak, azok nem olyanok, hogy egy piti dolog miatt csak úgy szakítunk.

Ha mégis szakítunk, akkor annak komoly oka van, amit hiába próbáltunk, de nem sikerült sehogy megoldanunk. Ezek után nem sok értelme lenne újrakezdeni, hiszen valószínűleg a probléma továbbra is fennálna. Megszakítani a kapcsolatot teljesen nem szakítottam meg senkivel, bár legtöbbször egy idő után magától megszakad, mert már nincs miről beszélnünk...

igen.velem is épp ilyen dolog van.

barátságnak indult mindkét részről de pár együtt töltött óra után(sima barátság) mindkettőnk érezte azt a bizonyos szikrát.

neki viszont volt kapcsolata,ami már haldoklott de ugye nem könnyű kilépni egy közel 2 éves kapcsolatból.

szóval egyre többet beszélgettünk,mélyebb témákról is.a kapcsolata problémáit is megosztotta velem.és a flört már megszokottá vált a beszélgetésünknél.egyre többet keresett telon is találkozgattunk ,egyre inkább éreztem h nekem ő kell.persze tiszteletben tartottam a kapcsolatát,így megegyeztünk h csak barátság.majd "szakítottak".felhívott h velem akar lenni.pár nap múlva meg közölte h elmegy a "bnőjével" a már korábban befizetet nyaralásra.ezen nagyon kiakadtam.nem bírom ha vki enynire döntés képtelen.na de megbeszéltük ezt személyesen és megegyeztünk h csak barátok(na ja mintha ez pont olyan dolog lenne h megbeszéljük és simán be is lehetne tartani.)na de nyaralás alatt is többször felhívott (egy hét alatt 3szor +sms).én ebből úgy gondoltam h akkor talán van még esély,hiszen ha vki annyira rendbe akarja hozni a kapcsolatát a bnőjével akkor nem mást hívogat.tévedtem...

az nap amikor hazaért nyaralásból szépen összevesztünk,mert én ezt így nem akartam folytatni.nem tartotta tiszteletben a "megállapodásunkat". majd pár nap szünet és újból kerestük egymás társaságát,hiszen jó barátok lettünk nagyon(talán több is).

abban a pár napban mint mondta nagyon mély ponton volt.nem kérdeztem rá de tudtam h szakítás van a dologban.

azóta egyre inkább közeledik felém,egyértelmű a dolog(az előző bnője már biztos nincs képben hiszen akkor nem csinálná ezt,tudom hiszen iylen téren már ismerem)

szóval lassan de haladunk a cél felé,úgy érzem nem tudnám elutasítani a büszkeségem ellenére se.mert ilyen zavaros szituációban nem volt részem.

lehet h a leírás is kissé zavarosra sikerült: D de gondolom megosztom veled hátha érdekel:D

18 felett vagyunk mindketten.