El kéne felejtenem vagy ne hagyjam ennyiben és utazzak el hozzá?

Az a helyzet,hogy múlt héten Marokkóban jártam és megismerkedtem ott egy fiúval. Először nem tetszett nagyon, azt hittem csak egy a helyi nyomulós pasik közül, de nem így van, megismertem és egyre jobban megszerettem, nagyon vicces, aranyos, kedves, jófej. Nem feküdtünk le, mert nem akartam úgy elveszteni a szüzességem, hogy sose látom többet (utolsó este lett volna rá alkalom), de megbántam nagyon. Azóta többször is hívott telefonon, de nem vettem fel, mert a hülye anyám nem engedte (aki nyaraláson nem is volt velem)...

Azóta szinte csak rá gondolok. Szeretném újra megölelni, megcsókolni... annyira egyedül érzem magam, hogy nem vele kézenfogva sétálok az utcán. És ő is szeretne velem lenni. Van is pénzem arra, hogy elutazzak egyedül. Csak nem tudom,hogy ha elmennék és együtt lennénk egy hetet, akkor jobb lenne-e? Nagyon beleszeretnék és még jobban szenvednék? Vagy annyira jó hét lenne, hogy csak a jóra emlékeznék? Egyedül kellene mennem, mert tudom,hogy senki se jönne velem, ez 100%. Ti mit csinálnátok a helyemben? Tudom,hogy neki is többet jelentettem egy nyári flörtnél. Én 18/L, ő 20/F