Más is érzett már így? Egy utolsó senkinek érzem magam.

Van barátom. Több mint két éve. Szeretem, jó vele lenni, de nagyon keveset vagyunk együtt a munkája miatt. Vitázni is szoktunk, de hisz ki nem? Viszont van egy srác...Jó három évvel ezelőtt beleszerettem, de megismertem a mostani párom és egy időre elfelejettem a msik illetőt. A kapcsolatot tartjuk, barátok vagyunk. Egyre többet keres, egyre többet hív telefonon. Bialmas dolgokat mesél el és ilyenek, érzem hogy fontos vagyok neki. Jó pár hónapja újra szoktam rá gondolni. arra, hogy vágyom utána, hogy azt érzem, mint 3 éve, csak nem szerelem inkább ragaszkodás és vágy. Nem fogom megcsalni a párom, arra képtelen lennék, egy csókba is belehalnék, hisz nem akarom megbántani. Gondolkoztam, hogy talán nem is szeretem? De azt érzem, hogy igen. De akkor mi van a másik pasival? Össze vagyok zavarodva és rettenetes bűntudtatom van...

Más is érzett így?

Én 24 vagyok a fiúk 26-27.

Bocsánat a hibákért, siettem meg a lehető legkényelmetlenebb pózban gépeltem. :)