A szerelem, és a szeretet ugyan az szerintetek? (kifejtés lentebb)

Hat nem tudom.... Szerintem ez hulyeseg!! Marmint, hogy o nem kepes a szerelemre! En is voltam mar nagyon szerelmes, engem is megszivattak, en is azt gondoltam, hogy tobbe nem leszek mar most megis ujra az vagyok....En a helyedben nem tudnek ugy lenni valakivel, hogy tudom, hogy nem en vagyok neki a nagy o, az igaz szerelem vagy hogy mondjam. Mert lehet, hogy jonni fog egy lany akibe elso latasra beleszeret es akkor ennyi volt a szeretete... Tudom, hogy ez durvan hangzik, de en a helyedbe ezen elgondolkodnek. Ha 50 evesek lennetek mondjuk akkor azt mondom oke, de igy 20on evesen....kevesnek talalom!24/L

Hát nézd, a lényeg az, hogy a párod nem szerelmes beléd, ami baj. Most mindegy, hogy milyen elméletet gyártott köré, ez esetben érvénytelen. Miért? Mert a szerelem nem egy racionális döntés, olyan nincs, hogy "elveszik" valakiből a szerelemre való "képesség", csak mert valaki átverte. A szerelem egy olyan adomány az élettől, ami teljesen váratlanul jön. Átmentem ezen a dolgon, amin most ti és mindkét oldaláról ismerem a problémát, erről írtam egy tegnapi kérdésben is. Ugyanis voltam a te helyedben is, meg a párodéban is. Mindkettő rossz, de talán a tiéd még rosszabb, mert ki vagy szolgáltatva. Mindig az sérül jobban, aki jobban kötődik. Márpedig ahhoz nem kell bölcsészdoktornak lenni, hogy megmondd, ki kötődik jobban, ki fektet nagyobb érzelmi energiákat a kapcsolatba: az, aki szerelemmel szeret vagy az, aki csak simán szeret. Az a baj ezzel, hogy a párod most valóban jól elvan veled és a maga módján szeret is, de egy idő múlva hiányérzete lesz: mindig benne fog motoszkálni, hogy ez nem oké így. Bántani fogja, hogy nem szerelmes és bűntudata lesz amiatt, hogy te viszont igen. Te meg folyton azon fogsz őrlődni a szíved mélyén, hogy nem ÚGY szeretnek viszont. Mindkét kapcsolatomat megette ez a helyzet, pedig azt hittem, tudom kezelni. Amikor én nem voltam szerelmes, a párom meg igen, én is "megbeszéltem" magammal, hogy jó ez így, találtam egy rendes palit, akire lehet számítani és ami a fő önigazolásom volt, hogy a szerelem így is úgy is elmúlik. Elmúlik, az tény, de ha sose érezted, olyan lesz a kapcsolat mint egy asztal, aminek hiányzik az egyik lába a 4 közül. Vagyis nem teljes. Amikor pedig a te helyedben voltam, ugyanezeket éltem meg, amit te: megszakadt a szívem, hogy rám sose néz szerelmesen az, akit mindennél jobban szeretek, Szörnyű érzés, tudom. Hitegettem magam azzal, hogy majd megjön a szerelem nála is, de ez nem így megy. Nem is lett belém szerelmes soha. Aztán egyszer nem bírtam tovább, keservesen kifakadtam, hogy ez így nem fair, hogy nekem ő az életet jelenti, míg "csak" szeret. Aztán ő is mondta, hogy jobb, ha szétmegyünk, mert ezt így ő sem bírja tovább. Én már megtanultam a leckét, soha többet nem vesztegetem az időmet ilyen kapcsolatra, de nagyon fájt, elhiheted. 1 éve történt mindez, most már elfogadtam, hogy így alakult és remélem, hogy rámtalál a tényleges Igazi.