Hogyan viselnétek, ha a szerelmetek meghalna? Akit nagyon nagyon szerettek, és vele terveztétek az egész életet.

jaj, most elsírtam magam a gondolattól is. valószínűleg nem lennék öngyilkos, de csak a testem élne tovább, és úgy cselekednék mint egy gép, érzelmek nélkül. de inkább nem gondolok ilyenre:(

Szia. Sajnos én megtudtam, hogy milyen érzés.... 2 évig voltunk együtt... Múlt hónap 30-án vesztettem el a barátnőmet. A barátnőjével mentek kipróbálni az autót, amit kapott. Nekik ment valaki, aki szabálytalanul előzött. A barátnőm a roncsba szorult, azonnal meghalt:((((, a barátnőjét súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Ő kómába esett és rá egy hétre ő is elment:( Amikor megtudtam, azt hittem belehalok... Olyan sírógörcsöt kaptam, amilyet még soha. Rosszul lettem, a szüleim mentőt akartak hívni, de én nem engedtem. Mondtam, hogy mindenki hagyjon békén, nem akarok emberekkel találkozni. Nálam felejtett egy felsőjét és azt szorongattam, közben zokogtam. Egyszerűen nem tudtam/nem tudom elfogadni, hogy nincs többé, azt mondtam magamnak, hogy vége mindennek, nem bírok nélküle élni. Senkivel nem tudtam beszélni, csak zokogtam egész este meg éjjel... Napokig nem jöttem ki a szobámból, enni sem nagyon ettem. Mikor épp nem sírok (mert van, hogy már nem tudok), akkor csak nézek magam elé, megszűnik körülöttem a külvilág. Aztán megint felidézek valami szépet és megint sírás:( Még nagyon friss ez az egész. Még mindíg várom, hogy felhívjon... Van, amikor én akarom hívni, de aztán eszembe jut, hogy már nem hívhatom sajnos:( Senkinek nem kívánom, hogy átélje ezt! Akik átélték, nekik őszinte részvétem!! Ezt nem lehet feldolgozni, nem lehet túllépni rajta! Nagyon összetörtem.... Azt mondják, hogy idővel meg kell próbálni egy új kapcsolatot, de én nem leszek képes rá... Elnézést, hogy hosszú lett, de jól esett kiírni magamból. Miközben írtam, végig sírtam, de legalább megkönnyebültem valamennyire. Becsüljétek meg a párotokat, mindíg búcsúzzatok el egymástól, mielőtt mentek valahová (én aznap nem tudtam elbúcsúzni), mert sosem tudhatja az ember, hogy mikor avatkozik közbe a sors.... Vigyázzatok magatokra és egymásra! Gyuszi, 18