Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha választani kéne, hogy a szüleitek, vagy a szerelmetek, mit választanátok?
Öszzehasonlíthatatlan a kétféle szeretet de akkor is.
Én megmondtam a barátnőmnek, és lehet hogy undorító dolgot műveltem, de kimondtam és visszacsinálni nem tudom, hogy ha választanom kéne a szüleim és közte, őt választanám. Abban a pillanatban ugy is éreztem, de belegondoltam később, hogy undorító dolgot műveltem, hogy eldobnám azokat akik a világra hoztak, egy szerelemért?
Távkapcsolatban élünk, és nagyon ugyvolt, hogy szakítunk, csak feküdtünk az ágyban egymás mellett, és sírtunk, hogy vége...ennyi, és soha többé nem látjuk egymást, soha nem halljuk a másik hangját, soha nem érezzük többé a másikat, mert egyszerűen az életbe többet nem találkoznánk...
Nekem akkora fájdalommal járna ha szakítanánk, mintha egyik szülöm meghalna, hisz ugyanúgy eltűnne, és csak az emléke maradna....Ezt neki is megmondtam.
Soha nem éreztem így még senki iránt, és tartok tőle, hogy tulzásokba esem az érzelmeimmel, de egyszerűen nem tudom őket kordában tartani....
21/F
És miért is nem találkozhattok később?
Komolyan, régen a fiúk ittak, a lányok lelkiztek, ma meg már???
A szerelmemet.
6 éve vagyunk, van egy gyönyörű fiunk.
A szüleimmel (anyukám, mert apukámat nem ismerem) sosem volt igazi, jó kapcsolatunk, így egyértelmű.
Érdekes kérdés... Nagyon jó és harmonikus a kapcsolatom a szüleimmel és a barátnőmmel egyaránt. A baj az, hogy ők valahogy nem nagyon értik meg egymást... valószínűleg az az oka, hogy a barátnőm teljesen más közegből jön mint az én családom és sokminden szokatlan neki.
Az egyensúlyt elég nehéz tartani, volt már, hogy mindkét oldalra komolyan rá kellett förmednem, hogy tartsák tiszteletben egymás dolgait.
Azt mondanám, hogy lehetőség szerint el kell kerülni az ilyen választásokat, de azért nem árt ha megvan ehhez a szükséges diplomáciai érzkéed...
A szerelmemet választanám, de csak akkor, ha biztos vagyok az ő érzéseiben is és nem csak én vagyok érte odáig. Akkor, ha vágyott, eldöntött és megbeszélt tény, hogy saját családot akarunk együtt.
Na ilyet még 30 évesen sem találtam, nemhogy 21évesen. Sajnos.
Hülyegyerekekért pedig nem dobom a családomat, pedig az én családom nem egy álomcsalád, de akkor is. Többet ér a megszokott és idegőrlő biztos, mint az, hogy próbálgatom a közös életet valami idiótával mindhiába. Eddig még nem láttam nem idiótát, tehát szülők.
Szerelmet. Az itthoni helyzet valami borzalom, alig várom, hogy egyáltalán egyetemre elmehessek egy másik városba, lehetőleg határon kívülre. De az is megoldás lenne, ha a párom megkérne, bár érthető okokból ezt még nem sürgetjük, de nagy esély van rá, hogy előbb-utóbb megteszi. Már alig várom. Minél előbb eltűnök a szülői házból, én annál boldogabb leszek. És teljesen őszintén beszélek. Legyen szemétség vagy nem, minden jobb annál, mint itthon lennem.
18/l
A szüleim elváltak, amikor még szinte 3 éves se voltam. Apukámat csak nagyon ritkán láttam, Édesanyám pedig azóta sajnos meghalt...
A Szerelmem 6 éve van velem.
Nem kérdés, hogy kit választanék.
25/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!