Távkapcsolatról vélemények? Nektek bejött?

2 éve élek távkapcsolatban, és még van hátra 1. Mi alapból így is kezdtük, tehát ehhez vagyok hozzászokva.

Viszont mégegyszer nem mennék bele, az biztos. Borzasztó, hogy nem tudsz akkor hozzábújni amikor akarsz, meg 3 órákat kell utazni, hogy láthasd, ráadásul anyagilag is megterhelő.

Plusz mindketten feszültek vagytok, mert hiányzik a másik, így több a veszekedés is.

Rémes. Senkinek nem javaslom. 18L

Akkor mi a párommal a Marsról jöttünk. Nekünk a nagy nagy hiányon kívül semmi gondunk nincs ezzel. Mindketten tudjuk, hogy a másik az igazi, vagyis így érezzük, nagyon ragaszkodunk egymáshoz. Így evidens, hogy várunk is egymásra.

2 év múlva végzek, utána összeköltözést tervezünk, addig meg várunk. Aki igazán szereti a másikat az megtesz mindent pár percért is, hogy lássa a szerelmét.

Én 6 órát utazok miatta, soha nem problémáztam rajta, pedig vonattal, metróval is megyek, másfél óra várakozással Pesten. Olyankor mindig boldog vagyok, hogy hamarosan vele lehetek. :)

Persze ehhez kell egyfajta beállítódás, kell hogy a felek mélyebb jelentést és tartalmat tulajdonítsanak a szexnek, mint a mai fiatalok 99%a. Vagyis nem arra vágyni, hogy "legyen nemi életem", hanem arra, hogy elrepülhessek csak és kizárólag X. Y. karjaiban.

20/l, 2 éve együtt

#4 vagyok. Persze, én is szeretek vonatozni, nem is azzal van problémám, hanem hogy távol van tőlem, így nem tudok vele lenni, amikor szeretnék, amikor igazán szükségem lenne az ölelésére mondjuk.

Persze nekem is vannak a mai napig pillangók a hasamban, hogy végre, megint láthatom, megint itt a péntek:)

Számomra nehéz ez így, pedig én is tudom, hogy Ő az igazi, és mi is összeköltözést tervezünk. Csak néha annyira elérhetetlennek tűnik, hogy az kétségbeejtő.

Mindjárt itt a 2 éves évfordulónk, és azt sem tudjuk együtt tölteni, mert hétköznap...

Én néha nem tudok aludni nélküle, mert annyira megszokom a közelségét, hogy egyszerűen csak arra tudok gondolni, hogy nem hiszem el, hogy megint itt a vasárnap.

Szóval ha választhatnék, akkor egyértelmű, hogy azt akarnám, hogy itt lakjon a közelben.

Hozzáteszem, hogy én elég ragaszkodó vagyok, ami neki sok lenne, ha nem lenne ekkora a távolság, tehát nekünk még jót is tesz tulajdonképpen, mert nem "lógok sokat a nyakán", így ki tud rendesen kapcsolódni.

Bár most már mellettem is ki tud, de régen nehéz eset voltam:)

Csak ilyenkor a "kikapcsolódás" a beszélgetés rovására megy, mert ugye ha együtt vagyunk, akkor odabújok, simogat, én is szeretgetem, és akkor nem hiányzik. De ha ő elmegy szórakozni, én meg másnapra terveztem programot, akkor kiesik mondjuk kétnapi beszélgetés (persze telefonon beszélünk, de ez az "átlaghoz" képest kevés).

Igazából vele újra belekezdenék, de mással nem. És nem is hagynám, hogy olyan emberbe szeressek bele újra, aki ilyen messze lakik tőlem.

Nekem sem a szex hiányzik egyébként, ha az hiányozna, akkor keresnék valami kóbor farkat a közelben, aztán beleülnék. Hanem a szex Vele, az együttalvás, az, hogy órákon keresztül nevetünk összebújva a sok hülyeségen.

Persze ha úgy érzed, hogy megtaláltad azt, aki neked kell, akkor belevághatsz, de tényleg nehéz. Sajnálom, ha az előző válaszommal elvettem a kedved, csak én is ma jöttem haza, és teljesen el vagyok keseredve, hogy basszus, most legalább 2 hét, míg hozzábújhatok.

Szóval írtam megint egy jó hosszú regényt, a "szeretethiányomról":) Nehéz dolog de van, akiért megéri. 18L

Nekem távkapcsolatom van, 200 km, ráadásul másik ország, de rendesen működik minden.

Hiába vannak ismerőseim akik pl. mindennap találkoznak, a kapcsolatuk egy nagy sz@r, mert csak azért töltik minden idejüket együtt, mert nem bíznak a másikban, és így tudják egymást ellenőrizni. Ennek ellenére a lány részéről 3 félrelépés is volt már... tehát nem minden az, hogy minden nap egymás s.eggébe legyenek a párok szerintem, mert nem biztos hogy attól működik minden, aminek kéne.

Ez két emberen függ...

Valakinek eszébe se jutna,valaki meg képes áldozatot hozni a kapcsolatért.

Ha lehet tudni, hogy pár év múlva akár összeköltözés is lehetséges, akkor működhet.

Én is távkapcsolatban élek. 5 óra utazás. De szeretem és megteszem.

De ez ember függő

22/l

Szia kedves Kérdező:)!

Nem lakok olyan messze a páromtól autóval körülbelül fél óra az út (talán másnak ez nem távkapcsolat lenne), de mégis mivel 15 éves lány vagyok (decemberbe töltöm a 16-ot) így a szüleim nem engedik a találkozást csak két hetente(tavaly 3 hetente találkozhattunk/de volt hogy eltelt 4-5 hét is a tanulás miatt, meg amiatt, hogy elfoglaltak voltunk nagyon). De már 1 éve együtt vagyunk. A párom 17 éves lesz. Vannak kisebb viták, de nagyon szeretjük egymást. Minden nap beszélünk interneten keresztül. Nem ugyan az, mint egy rendes találkozás nyilván,de kibírható. Nehéz, de kibírjuk egymásért. Aki lelkiekben nem tartja magát elég erősnek inkább nem javaslom. A jó dolog benne, hogy a következő találkozásnál eszméletlen örömöt vált ki az emberből(belőlünk legalábbis), amikor végre összebújhatunk és megölelhetjük egymást. Nekem ugye ott alvásról még nincs szó, mivel 16 leszek és a szüleim még nem engedik így 2 hetente is úgy találkozunk, hogy reggel 10-től este 9-ig vagyunk együtt. :) De pontosan a kérdésre válaszolva, igen eddig minden működik.