Miért érzem úgy, hogy alkalmatlan vagyok párkapcsolatra?

Én is így vagyok a dologgal csak annyi, hogy pár évvel fiatalabb vagyok. Kezdem már szánalmasnak érezni, hogy amíg mások ilyen korban már bőven túl vannak pár kapcsolaton esetleg jelenleg is egy régi kapcsolatban boldogan élnek addig én egyedül vagyok és csak elfolytom érzelmeimet mert nincs kinek közvetítenem azokat. Elég őrlő érzés ez az egész. És már annyira gyáva vagyok e téren , hogy tenni se tudok egy barátnőért bármit. Még attól is parázok, hogy annyit mondjak egy lánynak aki tetszik hogy Szia! . Nem is csodálom, hogy nincs barátnőm más szeméből én is szánalmasnak tartanám ezt az egészet.

Én is arra hajlok, hátha az ad egy kis erőt na meg az élmény is fontos.

Srácok, szerintem nem ez a megoldás. Nekem is szar ez az egész, de tudom, hogy egy prosti nem oldana meg semmit. Gondoljatok bele... Akkor meg az az érzés lenne bennetek, hogy "csak ennyit érek, egy prostival vesztettem el?". Nem éri meg... Szerintem a megoldás az lenne, ha összehaverkodnánk egy nagy csajozógéppel, akivel el lehetne menni bulizni és csajozni.

Na mert most mit mondhatunk magunkba? Még nővel se voltam ennyit érek.

Ez se jó, de úgy csak még lejjebb süllyednétek. Ez a mostani csak egy állapot, amin lehet változtatni. De, ha egy prostival veszted el, akkor az egész életedre benned marad. Érted? Sokkal kevesebbnek éreznéd magad utána, mint most. Én se voltam még nővel, sorstársak vagyunk.