Lányok! Ti mit szólnátok, ha a párotok ilyet írna nektek? (Lenn)

Életem éltem,átlagos emberként,

S állandóan csodára várva,

Téged,utolsó reményként,

Időtlen időkig várva.

Sokszor találkoztunk,gyomrom görcsben állt,

S szívembe millió kismadár szállt.

Hozzád remegve értem,félve,rettegve,

Hogy szívem,nem lesz viszont szeretve.

Találkoztunk,s te máshogyan néztél rám,

Éreztem, szívem lehet,hogy társra talált.

S remegve vártam a másnapot,

Érezve,hogy boldog vagyok.

Megfogtam kezed,s te megszorítottad,

Számomra akkor,nem létezett holnap.

Megöleltelek,s te hagytad,

Szívemen a lakatot,feloldottad.

Mikor édes ajkad számhoz ért,

Az idő,számomra abban a pillanatban véget ért,

Az,mire négy éve vártam,s álmomban sem vártam,

Beteljesült,és igaz angyalra találtam.

Mikor velem vagy,szívem gyorsabban ver,

S mikor nem, lelkem romokban hever.

S ha megölelsz,megcsókolsz,rámnevetsz,

Lelkem újra lángokban áll,eleped.

S ha veszekszünk is,én érted élek,

S soha el nem veszítenélek téged.

Szívem szakad,ha szomorúnak látlak,

S azon leszek,hogy eltűnjön ez a bánat.

Mióta veled vagyok,boldogan kelek,

S álmomban nyugalomra lelek,

Remélem,tetszik,ahogy ezeket a sorokat olvasod,

Imádlak téged,Köszönöm ezt a 2 csodálatos hónapot.