Hogy lehetnék kevésbé lelkiismeretes?

Van egy barátom, akivel nem merek szakítani. Bár az elmúlt 1,5 évben kiderült róla, hogy az érdekli legkevésbé, hogy én mit érzek, mit akarok. Teljesen megbízhatatlan, ha megbeszélünk valamit, akkor 90 százalék, hogy közbe jön neki valami, mert a 100. haver is fontosabb nálam. És ha rákérdezek, hogy mit jött közbe, akkor én már megint csak hisztizek. Mégsem merek vele szakítani, mert azt mondja, hogyha én nem lennék mellette, már felkötötte volna magát az első fára. És sajnos nem a levegőbe beszél. Már volt rá példa, hogy miután szakított vele a barátnője, öngyilkos akart lenni, a nővére viszont megtalálta, és így nem halt meg. Viszont ez csak akkor derült ki, amikor már jártunk.

Csak nem tudom, hogyan tudnám lerendezni a saját lelkiismeretemmel, hogy ha szakítok vele, és megint és sikerült is neki kárt tenni magában. Tudom, hogy magamat hibáztatnám. Azzal tisztában vagyok, hogy az öngyilkossággal való fenyegetőzés érzelmi zsarolás. De ettől még nem tudnám elviselni, mert tudom, hogy már megpróbálta és bármikor megteheti még egyszer.

Hogy tudnám elérni, hogy ne érdekeljen, hogy a szakítás után mit csinál, és ne magamat hibáztassam, ha kárt tesz magában?