Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit kellene tennem, én már nem tudom? (vigyázat, hosszú)
Sziasztok!
Nagyon nagy problémával fordulok hozzátok, remélem, tudtok nekem sgíteni. Mindenkitől kérném az őszinte véleményét.
A barátommal 2 és fél éve vagyunk együtt. Az első évben minden tökéletes volt, azóta sok probléma tornyosult a kapcsolatunk fölé. Nem illünk össze, mégis borzasztóan szeretjük egymást. Ő szinte betegesen féltékeny, megszabja minden szabadidőm, nézegeti az msn-em, e-mailem, fiúkkal nem beszélhetek, még az ő barátaival is csak keveset. Nem igazán szeret eljárni sehová, én pedig inkább kimozdulós vagyok, de nélküle nem mehetek. Hozzáteszem, hogy soha nem tettem semmit, amiért oka lehetne féltékenységre, ezt ő is belátja.
Nekem van egy 3 éves kislányom, nem tőle, de sajátjaként szereti, és a kislány is apaként tekint rá. A gyerek apjával azóta nincs kapcsolatom, kamaszkori butaság eredménye a baba, de nem volt szívem elvetetni. A szüleimmel élek.
Mostanába elég gyakran szakítottunk barátommal, nem bírtuk egymással, nem igazán volt közös témánk, és nem illettünk össze, sok volt a konfliktus.
3 nappal ezelőtt szakított (kivételesen ő), mert látja, hogy így nem megy. Azóta iszonyatosan szenvedek, még nem zártuk le teljesen, és nem tudom mit tehetnék. Félek, mi lesz velünk, mi lesz a kislánnyal, mert az itthoni helyzetem elég ingatag, a szüleimmel nem jövünk ki jól egymással. Félek, hogy nem találok senkit, aki ennyire szeretne, és elfogadna gyerekestül, mindenestül, de vágyom a szabadságra is, és a barátaim társaságára. És ami a legfontosabb, eszméletlenül szeretem, nem tudom elképzelni az életem nélküle, iszonyatos hiányérzetem van. Holnap átjön, és valamilyen irányba le akarom zárni, mert beleőrülök a bizonytalanságba. Mit tegyek? Van esélye a dolognak, vagy felejtsem el? Ha felejtsem el, akkor hogy? Életem legmeghatározóbb szerelme volt, mellette lettem olyan, amilyen most vagyok, és amilyen mindig is akartam lenni. Nagyon szeretjük, a kislányommal együtt. Lekötném magam valamivel, de itthon vagyok a kicsivel, és nem megy, őrlődöm, kérlek adjatok tanácsot, minél többet (ha kérhetem), mert úgy érzem megőrülök.
Köszönöm a segítséget.
Egy 21 éves elkeseredett lány
Írásod alapján okos és intelligens lánynak tűnsz. Mind a helyesírásodból, mind a stílusodból erre következtetek. Neked kell tudni dönteni, Neked kell mérlegre tenned a pozitív és negatív jellemzőket és ezek alapján meghozni a döntésedet.
Az olyan lányok, mint amilyen Te is vagy, biztosan könnyen találnak másik társat. Sokáig én is azt hittem, hogy a korábbi barátnőmmel való szakítás után nincs tovább, hónapokig padlón voltam és jött egy lány, aki kihúzott ebből csak szimplán a lényével, a kedvességével, a tudattal, hogy van végre valaki, akivel tényleg összeillünk és nem csak hiszem, hogy összeillünk.
Mégis azt mondom, ha még szereted ezt a srácot, adj magatoknak egy utolsó lehetőséget, próbálj meg beszélni vele és ha nem megy, elmondhatod, mindent megtettél azért, akit szeretsz, de így sem sikerült. Valamivel nyugodtabban fogsz kilépni, majd belépni egy másik kapcsolatba és értékelni a következő férfit, ha ez a kapcsolatod zátonyra futna.
Sok sikert!
28/f
Amikor azt a mondatot szoktam hallani egy partneremtől, hogy "Mi lenne velem nélküled?", akkor szoktam azt mondani, hogy "Akkor lássuk!"
Soha nem szabad függeni egy másik embertől! Én sem szoktam függeni, egyszerűen csak szeretem a másikat, de van saját életem és csak helyet csináltam valakinek benne.
Amúgy 3 napja nincs és rettenetesen hiányzik? Ez nem meglepő, egy emberről leszokni nem két perc! Attól, hogy hiányzik, még a leírt kapcsolat egyáltalán nem tökéletes, én nem tudnék így élni.
Hát ez borzasztóan nehéz lehet, de a legelső lépést már megtettétek, beláttátok mindketten, hogy nem kellene együtt maradnotok. Most már csak akaraterő kéne, rengeteg, bármilyen nehéz, túl lehet élni, ha hiányzik neked, egy idő után elmúlik. Bármennyire is fáj, a párod egész biztosan nem szeret téged, különben képes lenne megbízni benned. Ilyet még soha életemben nem hallottam, hogy valakinek a barátja ellenőrzi a postáját és megszabja, hogy kivel találkozhat, ez nagyon durva. A gyerek érdekében is, jobban teszed, ha otthagyod a barátodat. Próbáld magad lekötni valamivel, vannak olyan közösségek, ahová kisgyerekes anyukák járnak, pl. baba-mama torna, így lekötheted magad és a babát is.
Attól pedig ne félj, hogy nem fogsz magadnak mást találni helyette, hidd el, ha egy férfi beléd szeret, el fog fogadni a kislányoddal együtt. Egy ilyen embernél, mint a barátod, sokkal jobbat érdemelsz!
1.-nek is: nagyon örülök, hogy nem vetetted el a gyereket és nagyon örülök annak is hogy ilyen kapcsolatod van... gondolom megbecsül téged a barátod.
nálam is ez a probléma. tudod... a barátnöm régen sokat bulizott, igazi utcázós típus. senki nem segitett neki és senki nem állt mellette. persze én is féltékeny vagyok, de vissza tudom tartani őt, de akkor is... ha nem tud engem megbecsülni (azt, hogy mennyi mindent tettem meg eddig érte 5 hónap alatt) és legalább azt nem értékeli bennem, hogy nem csak egy pár menetre kell, hanem igazából szeretem, akkor menjen el a barátaival bulizni lazán. de engem nem lát többé. én sem megyek el nélküle sehová és ugyanezt várom töle is. hiszen egy kapcsolat áldozatokkal jár... és ha már elkezdjük, vállaljuk a kockázatot. lehet hogy sok dolgot nem engedek meg neki, lehet, hogy sokszor nagyon visszafogom magam, de annál többet adok neki. és ha valakije meghal vagy kórházba kerül, netán mittudomén hogy mi történik vele, akkor nem lesznek ott a haverjai... mert önekik csak a bulizásra kellessz... csakis ö lesz ott. a párod... és a családod, akik igazán szeretnek.
Hát már ne haragudj, utolsó, miért is kell a pasiknak isteníteni magukat csak azért, mert hajlandók komolyan venni egy nőt, és nem csak megdugni akarják? A nő ezért annyira essen hanyatt, hogy adja fel a személyi szabadságát? Ez nem extra szívesség, hanem ALAP, hogy nem játszunk a másikkal, egy nő (és egy férfi is persze) megérdemli, hogy emberként bánjanak vele, ez természetes, az a baj, ha ez nincs meg!
Meg aztán, milyen kapcsolat az, ahol az egyik „enged” a másiknak dolgokat?! A barátnőd is „enged” meg „tilt” Neked? Ahogy a Kérdező is azt írja, a barátja nélkül nem meHET?! Hát tudja mikor mondja meg nekem egy pasi, hogy én mit csinálhatok meg mit nem!…. És még fenyeget, hogy akkor nem lát többet, ha nem engedelmeskedek? Hát nem ijednék meg! Ha korlátozni akar, ha azt képzeli, nem, egyenrangúak vagyunk, hanem ő parancsolgat nekem, meg utasításokat oszt, tilt, akkor mehet is Isten hírével! Az is hülyeség, hogy a barátok nincsenek ott a bajban – régen én trombózissal kórházba kerültem, a pasim lelépett, a barátaim látogattak.
Undorító dolog a kedvesünket elvágni a barátaitól. Éppen hogy egy párkapcsolat mehet tönkre (például az ilyen birtokló f_szságok miatt), és a barátság az, ami többet kibír.
De amúgy hülyeség rangsorolni, egy TELJES ÉLETHEZ mindkettőre szükség van, párra és barátokra is!
Megdöbbentő, Kérdező, hogy ráadásul egy Nálad fiatalabb taknyos bánik Veled így! (Nekem is voltak fiatalabbak, de éppen hogy rajongtak értem, jobban, mint egy nálam idősebb, ez adta a „varázsukat”!) Most ne érezd már ennyire csökkent értékű nőnek Magad, azért, mert gyereked van, nehogy azt hidd, hogy Neked mindent el kell viselni! Egyetemre jársz, nem lehetsz egy buta nő, aki jobbat nem talál! Még közös témátok sincs, mit eszel rajta?
Persze, hogy a szakítás utáni időszak nehéz, de az üresség-érzetet, magányt, unalmat nem szabad összekeverni azzal, hogy konkrétan egy adott személy hiányzik nekünk! Abból se vonj le messzemenő következtetést, hogy nem érezted jól Magad a barátokkal – nem hát, mert bele vagy keseredve ebbe a kifáradt kapcsolatba!
Azt én se értem, milyen tulajdonságaidat köszönheted a volt párodnak?
Jéézusom, az a kommentelő elég beteges, aki kidobja a barátnőjét, ha elmegy másokkal bulizni. Ez szerintem szánalmas. 14 hónap alatt mi is nagyon sok dolgot megéltünk együtt, családszéthullás, halálesetek, a család egyetlen kereső tagja munkanélkülivé vált, ilyenek, de mégsem csinálunk ilyeneket, pedig mi is betegesen féltékenyek vagyunk. Miért ne mehetne bulizni a barátaival? Én is elengedem a barátomat a barátaival, pedig általában velük van a volt barátnője is, aki sokkal szebb, mint én vagyok. Na és? Nem fog megcsalni, mivel engem szeret, ráadásul az esetek többségében ő jön velem akkor, amikor az én barátaimmal vagyunk, és fordítva. Nagyon hülye felfogás ez, én személy szerint szakítottam volna a barátommal, ha ilyet csinál velem, és szerintem ő is velem. Na mindegy, te tudod, de ez közel sem egészséges.
A kérdezőnek: sajnos ez tényleg nem jó így, pontosan tudom, hogy milyen az, ha nem tudsz szakítani, bármennyire is tudod, hogy kell. De te légy erős, felnőtt nő vagy, neked ne parancsolgasson senki! Ha igazán szeretne, nem tenne ilyet, és a kommentjeid/kérdésed alapján egy értékes, okos, kedves lánynak tűnsz. Fogsz találni magadnak jobbat, nagyon nehéz lesz kiheverni a mostani párod hiányát, de tényleg muszáj, ki tudja, hogy legközelebb mivel fog jönni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!