Mit kellene tennem, én már nem tudom? (vigyázat, hosszú)

Sziasztok!

Nagyon nagy problémával fordulok hozzátok, remélem, tudtok nekem sgíteni. Mindenkitől kérném az őszinte véleményét.

A barátommal 2 és fél éve vagyunk együtt. Az első évben minden tökéletes volt, azóta sok probléma tornyosult a kapcsolatunk fölé. Nem illünk össze, mégis borzasztóan szeretjük egymást. Ő szinte betegesen féltékeny, megszabja minden szabadidőm, nézegeti az msn-em, e-mailem, fiúkkal nem beszélhetek, még az ő barátaival is csak keveset. Nem igazán szeret eljárni sehová, én pedig inkább kimozdulós vagyok, de nélküle nem mehetek. Hozzáteszem, hogy soha nem tettem semmit, amiért oka lehetne féltékenységre, ezt ő is belátja.

Nekem van egy 3 éves kislányom, nem tőle, de sajátjaként szereti, és a kislány is apaként tekint rá. A gyerek apjával azóta nincs kapcsolatom, kamaszkori butaság eredménye a baba, de nem volt szívem elvetetni. A szüleimmel élek.

Mostanába elég gyakran szakítottunk barátommal, nem bírtuk egymással, nem igazán volt közös témánk, és nem illettünk össze, sok volt a konfliktus.

3 nappal ezelőtt szakított (kivételesen ő), mert látja, hogy így nem megy. Azóta iszonyatosan szenvedek, még nem zártuk le teljesen, és nem tudom mit tehetnék. Félek, mi lesz velünk, mi lesz a kislánnyal, mert az itthoni helyzetem elég ingatag, a szüleimmel nem jövünk ki jól egymással. Félek, hogy nem találok senkit, aki ennyire szeretne, és elfogadna gyerekestül, mindenestül, de vágyom a szabadságra is, és a barátaim társaságára. És ami a legfontosabb, eszméletlenül szeretem, nem tudom elképzelni az életem nélküle, iszonyatos hiányérzetem van. Holnap átjön, és valamilyen irányba le akarom zárni, mert beleőrülök a bizonytalanságba. Mit tegyek? Van esélye a dolognak, vagy felejtsem el? Ha felejtsem el, akkor hogy? Életem legmeghatározóbb szerelme volt, mellette lettem olyan, amilyen most vagyok, és amilyen mindig is akartam lenni. Nagyon szeretjük, a kislányommal együtt. Lekötném magam valamivel, de itthon vagyok a kicsivel, és nem megy, őrlődöm, kérlek adjatok tanácsot, minél többet (ha kérhetem), mert úgy érzem megőrülök.

Köszönöm a segítséget.

Egy 21 éves elkeseredett lány