Hogyan oldjam meg, hogy a pánikbetegség ne hasson ki a párkapcsolatomra?

Még csak 16 éves vagyok. A családomban nagyon sok olyan dolog történt, ami kihatott rám lelkileg(ha valakit érdekel majd leírom). Ezek hatására először nem mertem kimenni az utcára, utána úgy éreztem, hogy a kutyák ha kijönnek a kerítésen megharapnak és meghalok, stb. BArátnőm anyukája szerint pánikbeteg vagyok..

Sajnos gondoltam már öngyilkosságra.

telt múlt az idő és lett egy barátom aki nagyon szeret. Nem csak szerelmespár vagyunk, hanem lelki társak, legjobb barátok, minden. Sikerült 16évesen megtalálnom, Ő mindent tud rólam, ezeket a dolgokat is, és segít ahogy tud nekem.

Viszont régebben a barátaimat martam el magamtól, mostmeg vele kezdek érdekesen viselkedni, pedig nem akarok. Az elmúlt két napba nagyon bunkó voltam vele. Ha hív olyan érzésem van, hogy nem akarok találkozni, pedig nagyon jól érzem magam Vele. Sajnos szerintem ez az egész a "betegségtől" van. Másokkal sincs kedvem találkozni, egész napgépezek itthon,mert csak az köt le. Nem akarom elveszíteni, kedvet akarok kapni a programokhoz, élettel teli akarok lenni. Új pszichológushoz fogok járni.

A barátom mondta, hogy bármi van mondjam meg neki...De ezt nem merem, mert nem akarom, hogy azt higyje, kevésbé szeretem. Így is van,hogy zavarban vagyok előtte, vagy féltékeny vagyok mindig. Valahogy rendbe kellene kapnom magam, de van valakinek valami tanácsa? Szeretném megelőzni a bajt, és NEM hisztizem, nem kitalált problémák, igenis vannak.