Ki tudna megmondani? Panikbeteg vagyok es szeretnek tudni par dolgot

A legfontosabb amit tudnod kell a pánikbetegségről, hogy a testi tüneteket csak beképzeled magadnak. DE nagyon fontos hogy kezeltesd pszichológussal, vagy pszichiáterrel, mert átcsaphat depresszióba, agorafóbiába, és szuicid hajlamokat is könnyen kiválthat!!

1 pánikbeteg

Elvileg sokáig kell magasvérnyomásúnak lenni, hogy az kialakuljon, de ne aggódj tényleg! Ha annyira vészes lenne a dolog, az orvosod írna fel gyógyszert. Ne ilyeneken gondolkodj, hanem az a fontos hogy járj pszichológushoz! Egyébként meg nem jellemző a pánikbetegekre hogy infarktust/szívrohamot kapnának.

Am. én is pánikbeteg vagyok.

Ahogy írták is előzőleg,a tüneteket lényegében Te képzeled be Magadnak,én járok Pszichiáterhez,ezt Ő mondta,elvileg ezt csak Te Magad tudod legyőzni,a gyógyszerekkel csak szinten lehet tartani,vagy csak rontasz a helyzeten,minél erősebb a gyógyszer annál rosszabb,csak kettő azok közül amiket szedtem:Xanax,Rivoltril...a két legrosszabb,eleiben jók,csakhogy rendkívül hamar ún. függőséget okoz,és nagyon keserves ezekről a gyógyszerekről leszokni,mert már ha csak a megszokott időnél kicsit később veszed be már érzed hogy rosszul vagy,saját tapasztalat!

de visszatérve a tünetekre,mikor egy pánikbeteg rosszul van,(általában egyedül utazástól,egyedülléttől stb. való félelem),akkor jön a rosszullét,szapora erős szívverés,szúró mellkasi fájdalom,nehéz légzés,esetleg fulladás,remegés,szédülés,hirtelen melegségérzet,egyensúlyvesztés,fejzsibbadás stb.

A pánikbetegség jellemzője hogy belgyógyászati tüneteket okoz,ami által a beteg azt hiheti hogy szívbeteg,vagy más komoly baja van,ezek szorongást okoznak a betegnél,legfőképpen a fent leírt szituációk tudatában,és olyankor jönnek ezek a tünetek.Persze kivizsgáltatni Magad belgyógyászatilag nem árt.Már csak azért sem,mert ha kiderül hogy nincs belgyógyászati eredete a tüneteidnek akkor ez jelentős előrelépést jelent a pánikbetegségből való gyógyuláshoz is,mert akkor már emiatt eleve nem lesz szorongás.

Szerencsére én már kezdek kimászni belőle,de azért egy hosszabb utat nem mernék még megtenni egyedül.Szégyen nem szégyen,de ha távolabbra megyek,jön velem az édesanyám is,mert ott még nem tartok hogy biztos lehessek abban hogy nem leszek rosszul,hogy nem lép fel nálam a szorongás.

De voltam ennél rosszabbul is ettől,még itthon sem mertem megmaradni egyedül.Szerencsére ez ma már nincs így.

Sok sikert,kitartást,és mielőbbi gyógyulást kívánok Neked is!

24/L