Pánikbeteg vagyok? Mi lehet velem? F/16

Talán minden 5.es koromban kezdődött, amikor édesapámnak autóbalesete volt, és sokat kellett dolgozniuk szüleimnek, hogy fenntartsák a házat, stb, és kevesebb törődést kaptam, addig kitűnő tanulmányi eredményeim voltak, majd 5. osztályban romlott, szépen lefelé, mivel szabadabbra voltam engedve a kevesebb odafigyelés miatt, már ebben a korban is nagyon érdekeltek a lányok, csalódtam is rendesen. Hatodik osztályos koromban már bukás veszélye állt fent, a de átmentem sikeresen, ezen a nyáron füveztem talán elösször, hetedikes korom elején. Amikor a 7. osztályt jártam, akkor februárban elkaptak a rendőrök orgazdasággal és lopással, itt befejeztem a füvezést, összejöttem egy rendes lánnyal, akivel 2010 árprilisától novemberig együtt voltunk, majd szakítottunk, teljesen összetörtem, mivel a szüleim egyre kevésbé tudtak velem törődni, és úgy éreztem, csak ő van ott nekem. A rendőrséges dolog miatt családgondozó hölgyhöz jártam, sokat beszélgettünk, ismertük egymást, ő valamilyen szinten segített. A szakítást követően újra elkezdtem füvezni, itt már komolyabb problémáim voltak (a halálon gondolkoztam, öngyilkos akartam sokszor lenni), majd szilveszterkor szintetikus drogokhoz is nyúltam, ekkor a 9. osztály felénél tartottam, (7.be és 8.ba is buktam év végén, pótvizsgáztam). Egyre sűrűbben füveztem, év végén újra megbuktam 2 tárgyból, felkészültem, de pótvizsgára egy ismerősöm kérésére nem mentem be (ez annyira talán nem lényeg). Ekkor egy távkapcsolatba voltam egy 200km-re tőlem lakó lánnyal, akivel októberig (2011) együtt is voltunk, majd szakítottunk, sokat veszekedtünk, féltékeny voltam, nagyon, nem akartam elveszíteni, a szakítás nagyon letört. Ez után megismerkedtem (újra 9.be kezdtem járni) egy évfolyamtársammal, aki a mai napig életem része, novemberben összejöttünk, de december elején megcsaltam, majd egy héttel rá szakítottunk. Megbántam a hibáim, (itt már alkalmi metamfetamin fogyasztó voltam (nagyon ritkán életem vele, könnyen le tudtam tenni) az egész decemberi hónapot együtt töltöttük, és rájöttünk, hogy szeretjük egymást, majd sajnos szilveszterkor, vártam rá, hogy jön, de leitatták a barátnői, elmentek bulizi, ahol összegabalyodott egy sráccal. Megbeszéltük a dolgot, megbánta, ő sem és én sem tudom, mi történt vele, nem ilyennek ismertem meg. Nem sokkal ezután újra összejöttünk (2012 január), és azóta is együtt vagyunk, a szintetikus droggal azóta talán 2-3 alkalommal életem (mdvp, speed, casper), a kérésére abba hagytam, a füvezést is hanyagolom, jelenleg is hetek óta nem szívtam. A fő problémám, hogy a szilveszteri eset, hogy cserben hagyott, még mindig nagyon fáj, szorongok miatta, leírhatatlanul féltékeny vagyok, ha akár csak barátnőivel boldognak látom, pánikolok, hogy majd elhagy, mert boldogabb lesz mással, vagy nélkülem. Minden dolgoról tud, és elfogad így, ahogy vagyok, nem érdekli, hogy ennyire féltékeny vagyok, és "hisztis", de úgy mégis, mi lehet velem, kihez forduljak segítségül? Nap, mint nap félek, hogy mi lesz majd ha felnövök, hogy kezdek el ilyen családi háttérrel élni, mi van, ha nem leszek elég jó az életben, nem lesz pénzem (jelenlegi terveim, hogy leérettségizek, lesz egy szakmám, és emellett okj-s továbbképzésen leteszek még egy szakmát). Jelenleg is gombóc van a torkomban, remegek, izzadok, ideges vagyok, amikor ezeket írom. Leginkább a félelem, hogy elveszítem a barátnőm, mert tényleg ő a mindenem, nincs rajta kívül senkim ő a legjobb barátnom, a szerelmem, és ő az "édesanyám" is.

F/16, kérek mindenkit, hogy ne menjen át a téma hülyeségbe, szidásba, stb, segítséget várok. A barátnőm támogat, minden téren.