Van értelme még ennek a kapcsolatnak szerintetek?

3,5 éve vagyunk együtt. A kapcsolatunk első 1,5-2 éve tökéletes volt, házasságot, közös életet terveztünk, össze is költöztünk. Aztán jöttek a gondok. Szerinte én hisztis vagyok, és ezt nem bírta elviselni. Azt, hogy miért sírtam sokat, azt nem értette meg, szerinte hisztiztem csak. Igazából pedig az a gond, hogy egyre kevesebbet törődött velem, inkább máshol volt, mint velem legyen, nem mentünk sehová, akármilyen programot kitaláltam, nem tetszett neki, később pedig azt kaptam vissza, hogy én nem akarok sehová menni, ha meg kitalálok valamit, az hülyeség, vagy sose jó időpontba találom ki.

Aztán egyszer kibukott a dolog, hogy ő úgy érzi, hogy már nem szeret, de ad nekem még egy esélyt, hogy megváltozzak, és akkor még akármi lehet belőle. Én akkor hazaköltöztem tőle, ennek 1,5 éve, de nem érzem, hogy javultak volna a dolgok. Én próbáltam változni, de úgy érzem direkt nem hagyja. Folyamatosan megaláz (kövér vagyok -mellesleg 52 kiló-, malackának hív, meg meglát egy vékony lányt, mondja, hogy micsoda fokhagyma segge van meg vékony combikái, kérdezem merre volt, mit csinál ma, az a válasza, hogy csajozni volt, meg mennek este a szeretői stb.). Bármit kérdezek felőle, hogy milyen napja volt, mindenre az a válasza, hogy jó volt, b.szta a szeretőit, meg ilyenek. Ezt próbáltam ideig-óráig poénnak venni, de annyira lerombolt már idegileg, hogy teljesen magam alatt vagyok. Most már ott tartunk, hogy ha át is megyek hozzá, akkor is abból áll az estém, hogy mosogatok, főzök, kitakarítok neki, meg minden, aztán ha leülnék a kanapéra vele tv-t nézni, akkor nem engedi, hogy odabújjak, ellök magától. Este lefekvéskor nem engedi, hogy átöleljem, mert hogy nem kényelmes, meg melegítem, holott régen mindig így aludtunk. Csók nagyon ritkán van, az is inkább éjszaka amikor kanos lesz és szerintem nem tudja félálomba, hogy mit csinál...szájrapuszi is kb. csak köszönéskor. A szex se a régi, lerendezi 10 perc alatt, egy, max. 2 pózban, ahogy neki jó, az nem érdekli, hogy én élvezzem, meg hogy engem kielégítsen.

Most pár napja már rám se néz, nem hív, nem keres, inkább elment egy több napos rendezvényre, előtte pedig hiába kértem napokig, hogy hadd aludjak ott nála, ha már elmegy, mindig az volt a válasz, hogy nem ér rá, és nem tudja mikor ér haza, közbe meg mindig kiderült, hogy korán már otthon volt.

Én komolyan nem tudom mit tegyek. Fáj, hogy én mindent megteszek, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatunkat, többször próbálok vele beszélni erről, de nem érdekli, ne fárasszam. Nagyon szeretem, ezek ellenére is, mert mindig a régi énje jut eszembe, hogy mennyire boldogok voltunk együtt, és az milyen jó volt, most meg totál az ellenkezője. Egyszerűen nem tudom elképzelni nélküle az életem, annyira összeszoktunk már, és nem tudom mi lenne vele nélkülem. De most már elbizonytalanodtam, hogy mi értelme ennek? Nem vagyok vele boldog, és úgy érzem, így soha nem is lehetek. De mit tegyek? Ha hazajön, mindenképp beszélek vele, ha sikerül, ha meghallgat. De attól félek, vége lesz, és soha nem leszek már boldog, mert ő nem lesz már. :(