Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kilátástalan az egész életem párkapcsolat terén. Nem tudok ellene mit tenni, beletörődtem. Lehet, hogy az egész előre elrendeltetett?
A személyiségem egyik fele mindig azért küzdött, hogy megváltozzak mindig küzdött azért, hogy megjavuljak, azért, hogy barátkozzak azért, hogy ne süllyedjek el. De a másik fele meg azért tevékenykedik, hogy beletörődjek, hogy eltűnjek mint egy senki, csak létezzek és semmi több. Sajnos a 2. győzött, beletörődtem és a másik személyiség teljesen eltűnt, nincs többé, nem érzem a jelenlétét a fejemben, a testemben, a gondolataimban, a tetteimben, elpusztult, eltűnt és megszűnt.
Kb 1 hónapja csak létezem és semmi több. Érzem, hogy eltűnök a társadalom és az élet elől. Minderről senki sem tud, hisz soha nem voltak ismerőseim, barátaim a családom....csak 1 anyám van senki több, mindenki kihalt. Nagyapa, nagymama stb...senki sem maradt. Engem nem érdekel, mert már nem akarok álmokat, képzelgéseket kergetni. Beletörődtem, de anyám igaz még nem olyan öreg, de minden vágya, hogy végre legyen egy valakim, boldognak szeretne látni, de ez soha sem fog bekövetkezni, mert nem akarok, nem szeretnék, nem is áll szándékomban összejönni senkivel. Ezt választottam és bele is törődtem. De idővel anyám is megöregszik és eljön majd a vég neki is és úgy fog elmenni, azzal a tudattal, hogy még senkit sem szerettem. Szégyen és gyalázat, amit neki nyújthatok semmi több. Nagyon szégyenlem magam ez miatt, és ő mit sem sejt erről. Azt hiszi, hogy majd 1-2 év múlva lesz valakim és húú, de boldog leszek, de nem, semmit sem tud, semmit sem sejt a bennem lévő fájdalomról és kínról. Senki, hisz már írtam nincsenek ismerőseim, sem barátaim akiknek ezt elmondhatnám.
Nem fogja senki sem tovább vinni, sem a nevemet, sem a véremet, sem pedig a létezésemet. Senki leszek mindaddig amíg csak élek ezen és ebben a jelenlegi formában.
Már gondolkoztam az öngyilkosságról, de ha megtenném, anyám nem élné túl, belehalna, sajnos nincs senki aki segítene neki átvészelni a gyászt és azt, hogy az egyetlen fia meghalt. Ha lenne ha lennének olyan emberek a közelünkben akik anyám mellett állnának, amíg át nem vészeli a fájdalmat, most, azonnal megtenném, kimennék a konyhába kivenném a kést a konyhaszekrényből és cafatokra vágnám az ereimet, de így nem tudom megtenni, így nem!!!!
És lehet, hogy beletörődtem a sorsomba, lehet, hogy már nem érdekelne mi lesz velem, az a baj, hogy tovább süllyedek, tovább, tovább és tovább érzem, hogy nem tudom már magam türtőztetni, érzem, hogy az elmém megbomlik. Megfogok őrülni. Senki sem tud rólam semmit sem. Napról napra rosszabbul vagyok. Amióta eltűnt a pozitív személyiségem azóta 180-fokos fordulatot vett minden, minden rosszra fordult, csak nézek ki a fejemből.
Bárcsak ne születtem volna meg, bárcsak ne történt volna mindez, ez nagyon rosszul jött össze nekem.
válasza:
válasza:Ne hagyd magad!
Dugjál az életedért!
De komolyan, szerintem is csodát művelne veled az az orvosi tanács, amit az idős IV. Bélának adott az orvosa:
- És ebéd után végezzen egy nyugodt coitust, felség...
Egy ilyen tanács aranyat ér! :-D
válasza: válasza:Ide tényleg nem pszichológus kell.
Az előttem szóló hölgyek nagyon empatikusak, segítőkészek és a jó szándék vezérli őket, ez tiszteletre méltó.
De a férfi agy másként működik és kész.
Én pontosan tudom, hogy miről beszél ez az ember. Itt csak konkrét cselekedet segíthet a problémán.
Kérdező!
Egyetlen jó tanács létezik:
Gondolj arra, amit a legkevésbé szívesen szoktál csinálni és TEDD MEG! MOST! PL. menj oda az első csajhoz és szólítsd le. Lepattint? KIT ÉRDEKEL? Megpróbáltad. Nem veszíthetsz semmit, csak azért is tedd meg, és adj egy utolsó esélyt magadnak.
Ha nincs mit veszítened, akkor neked nem parancsol senki, nem árthat senki, és mindent megtehetsz.
Csak az tehet meg mindent, akinek semmije sincsen, mert nincs mit elvenni tőle. Gondolj ebbe bele.
Te, öregem, most bármit megtehetsz. Rajta!
válasza: válasza:Saját tapasztalat (talán használ): nálam is hasonló volt a helyzet, elmentem egy pszichóhoz, és már elég sokat változtam. Nyilván nem könnyű, vannak mélypontok, de nem lehetetlen talpra állni. A legnehezebb megtalálni azt a pontot, ahonnan ki tudnál indulni. Talán önismeretre lenne szükséged, hogy megtaláld a pozitív tulajdonságaidat, büszke tudj lenni rájuk, és "el tudd adni" magad ezeknek a segítségével.
Néhány korábbi hozzászólóval vitatkoznék, hiszen: 1. Ki fogná kézen szerencsétlen srácot, ha senkije sincs, és ha esetleg tapasztalata sincs, hogy hogyan kell barátkozni, ismerkedni? 2. Minek menne bárhová is addig, amíg sz*rul érezné ott magát, ahová elment? Mert valószínűleg így lenne, zavarná őt, hogy nem tud ismerkedni. És hogyan tudna ismerkedni, aki talán önmagát sem ismeri, aki nem bízik önmagában? Élni, bulizni, ismerkedni stb. majd akkor fog jól, ha nagyjából rendbetette önmagát és az életét. Először inkább fel kellene tárnia az okokat, illetve meg kellene keresnie, hogy honnan kiindulva tud önbizalmat kovácsolni, és felépíteni egy normális életet. Amúgy vannak ingyenes pszichológusok is, nem kell pénzt kiadnia értük.
válasza:ugyanígy vagyok, jóideig szerelmes voltam egy csajba, úgy tűnt ő is belém, lehet az is volt, de mikor megtudtam h pasija van, hagytam.
Miért olyan nagy baj, ha nincs párkapcsolatod? Én is érzem a hiányát sokszor, de még nem haltam meg, szóval valahogy csak létezni lehet nélküle. Ehelyett sokszor inkább azon jár a fejem, hogy hogyan is valósítsam meg az álmaim, egy olyan álmot, amely számomra nagyon fontos lenne, egy olyan álom, amellyel talán még az európai embereken is lehetne segíteni. Igaz elég messze vagyok a megvalósításától, de amíg pici esély is van rá, addig még mindig valóra válthatom.
A párkapcsolatra pedig visszatérve, állandóan szerencsétlen voltam benne, évekig, nem sorolom. Épp ezért rájöttem, hogy nem nekem való ez az egész, amúgy is csak mindig összezavar, motivációmat veszi, és minden fontos dolgot elszúrok miatta.
Szóval a párkapcsolat nem nekem való, ezt most már belátom, épp ezért többé nem foglalkozom a nőkkel, inkább azt a sok erőfeszítést és energiát is az álmom megvalósítására használom fel, most inkább hasznos dolgokra használjam fel, minthogy egy nőre pocsékoljam, amikor amúgy sem nekem való ez az egész.
válasza:Az, hogy valaki (de ki??) megfogja a kérdező kis kezét és kivezeti a nagyvilágba, nagyon kevés. Neki tényleg pszichológus kell, mert nagy valószínűséggel depressziós (és gondolom, hogy önértékelési problémákkal is küzd), ez pedig nem múlik el magától, sőt, idővel rosszabb lesz.
Eltekintve attól, hogy a kérdezőnek senkije sincs, ahhoz, hogy valaki ilyen mértékű változást idézzen elő egy másik ember életében (kvázi megtanítsa élni) az elvileg lehetséges, csak egy kicsit szentnek kéne lennie... mert az ilyesmihez egy egyestés buliba meghívás vagy hasonló nem elég.
A pszichológusnak nem a szavai nyugtatnak meg, hanem ő ismeri azokat a technikákat, amivel a probléma _forrásához_ el lehet jutni. Na onnantól lehet gyógyítani is.
A prostizás édeskevés, a kiváltó ok nem szűnik meg tőle. Ha valakinek már öngyilkossági gondolatai vannak, azt komolyan kell venni, és segítőhöz kell fordulni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!