Pasi nélkül is lehet boldogan élni nem?

Biztosan lehet, bár a mosolytalan apácák ügye tényleg aggasztó.

Viszont nem kell, te miért adtad fel?

Szerintem igenis lehet.

Saját tapasztalataim mondatják ezt velem.

Amíg nem volt pasim, nagyszerű életem volt; nem voltak olyan problémáim, amik előjöttek akkor, amikor párkapcsolatban éltem.

Biztosan én választottam rosszul, ez is tény.

A lényeg: JOBB EGYEDÜL, MINT MAGÁNYOSAN: azaz: amikor párkapcsolatban éltem, volt úgy, hogy igenis magányos voltam,mert nem kaptam meg a kellő figyelmet és mindazt, ami egy párkapcsolatban természetesnek kellENE LENNIE (pl. fontosabbak voltak a haverok; vagy: az ex nővérének be kellett vásárolnia az exemnek, ezt-azt elintézni, mert a nővérkének a férje nem ért rá és a balek exem viszont rángatható volt bármikor ilyesmire; no meg az, amikor megkaptam, hogy sokszor adok neki puszikat és igényeltem a csókokat: ez döbbentett rá arra, hogy a pasikba bele kell rúgni, nem kedveskedni, mert a kedvességet nem képesek értékelni, sőt tehernek érzik, de ha belerúgok, akkor teper utánam; stb., stb.

Szóval: ha mostanában hozzám férkőzne egy pasi (volt már rá példa az utóbbi időszakban kettő részéről is), elzárkóztam és határozottan, de udvariasan leépítettem őket, mert elegem volt a párkapcsolataim idejéből elszenvedett magányosságomból és sok bosszúságból. Egyébként ahogy láttam (mellesleg említem meg), ismétlődőek azok a furcsa pofátlanságok némelyike több pasinál is, mint az utóbbi exemnél, szóval köszi, de újból átélni ugyanazokat a rossz élményeket - neeeeeem, szó nem lehet róla.

Amióta nincs pasi az életemben és ha lenne is, elzárkózom párkapcsolattól, szóval nem vagyok magányos és kiegyensúlyozottabb lettem, mint amikor volt pasim, de akkor az voltam. Most egyedül sokkal jobb, mint anno magányosan pasi mellett.

Az a végső válaszom: nekem inkább az egyedüllét kell: pasi nélkül, mint pasival magányosan.