Harcolnál anyáddal a szerelmedért?

Nem szívesen, de igen. Neki nem tetszene, hogy a kiszemelt srác s köztem nagy a korkülönbség (14). Titokban együtt vagyok a sráccal már egy éve. Nem csak a szüleim előtt, hanem mások előtt is. De ha bevallom ami hamarosan meg fog történni, akkor ha tetszik neki, ha nem, én vele maradok, mert nem neki kell majd vele együtt élnie, hanem nekem. Ezt el kell fogadnia. 21/L

Hát az én anyukám már nem él, de ha mostani páromba "kötött volna bele" akkor simán...

Igen! Egyértelmű, ha szerelmes vagyok, mindent megteszek azért, akit magam mellett akarok tartani, a véksőkig ki kell tartanunk egymás mellett, harcolni, kűzdeni! Mert az élet ilyen, mindig közbejön valami, akár akarom, akár nem. Ha nem teszek ellene, csak azon veszem észre magam, hogy elment mellettem az életem. És ha az anyámmal kell harcolnom, istenem, hát legyen. Ez az én életem, nem? De:D

IGEN! Harcoltam is eleget, de mára (15 hónapja vagyunk együtt) nagyjából elfogadta anyu, hogy együtt vagyunk. Pedig nagyon szemét húzásai voltak: fenyegetett, hogy elmegy itthonról, hogy kiköltöztet külföldre a nagymamámhoz, volt, amikor megvert. De mára... Megérte :))

Nem szívesen, de igen

Szia. Én azt teszem, már négy éve... Illetve mostmár nem fogom, mert tegnap szakított velem a barátom, anyukámnak köszönhetően.... Sikeresen kikészített minket és a barátom besokallt! Megértem és nem rá haragszom, hanem anyukámra. Jól elintézett minket.... Vakon meg nehéz lenne új társat találni.... (beszélő számítógéppel írok, ne lepődj meg, hgoy vakon hogyan írok és olvasok) Egyébknt meg nem is szeretnék másik fiút! Nekem Gyuszira van szükségem! Bízom benne, hogy visszajön még hozzám.... Egyébként Ő is vak, pontosan ezért nem fogadta el Őt egy lány sem, úgyhogy szrintem most sem fogják, de akkor visszajön talán....

Attól függ.Én még nagyon kis esetben bántam meg ha nem hallgattam az öregemre.Jók az élettapasztalatai az anyáknak.Ha legalábbis értelmiségi,meg van benne jóindulat akkor főleg igaz.Na ha ez az eset van,és amit mond annak van logikai alapja, észérv,akkor nyilván elfogadnám a véleményét. Én mindig az észre hallgatok,nem az érzelmekre,mert utóbbira rútul rá lehet baxni.Ezért van annyi válóper, annyi megondolt elválás,mert mindenki csak az érzelmei után megy, de ha társadalmilag ,keresetben, intelligenciában nem ugyanabból a rétegből való a partner,ha feltünő a korkülönbség, akkor abból sose sűl ki hosszú távon semmi jó,én ezt vallom,és tapasztaltam is már környezetemben lévő emberek péládján. De ha a szülői visszatartás mögött csak irigység,rosszindulat,túlzó féltés van,illetve unszimpátia a partner iránt,tehát megalapozatlan dolgok,azokat nagy ivben lepkefinganám,mert ugye tény hogy ilyen értelemben vannak a "gonosz" anyósok még jó házasság esetén is.