Szerelmi bánat, ragaszkodás, majd a naívság, aztán nem változik semmi, csak marad a szar érzés. Csak mi nők lehetünk ennyire gyengék?

Pár hónap... Hát... lehet, hogy neked több időre van szükséged ahhoz, hogy feldolgozd ezt az egészet. Addig, amíg ezen nem lépsz túl, úgyse fogod tudni elkezdeni az életed következő szakaszát. Fiatal vagy még, előtted az élet. Bármennyire fáj is ez az egész, idővel nagyrészt elmúlik majd, főleg ha jön valaki, aki elfeledteti veled mindezt, és boldog leszel mellette. Fogd fel úgy, hogy te legalább egy ideig boldog voltál, sokaknak még ennyi sem adatik meg (tudom, hogy ez nem igazán vigasztal téged). Ez a "nem szeret úgy" érdekes dolog, lehet, hogy tényleg csak kihűlt a kapcsolatotok, de lehet, hogy talált magának valaki mást. Sajnos pont azért megy tönkre a távkapcsolatok többsége, mert nehéz fenntartani a viszonyt, és ritka dolog, hogy mindkét fél hűséges tudjon maradni. Nem kérdeztél rá egyébként arra, hogy nem volt-e valakije?

Lehet, hogy tényleg nem volt senkije, de ez már nem sokat változtat a dolgon. Mindenesetre te ismerted őt, te tudod, hogy hazudott volna-e hasonló helyzetben (esetleg csak kímélni akart téged, akkor ez a "kegyes csalás" még talán megbocsátható). Egyébként hogyan próbáltad meg elfelejteni őt? Csak vártad, hogy majd magától elmúlik? Vagy igyekeztél lefoglalni magad valamivel?

És ez így jó is neked? Nem kötekedésből kérdezem, csupán kíváncsiságból. Csak azért bulizol ennyit, hogy felejteni tudj? Egyébként tehetsz bármit, parancsszóra nem megy a felejtés, és nem is mindenkinek használ minden módszer.

Az oké, de ha pl. most is eszedbe jut minden, akkor az szerintem azt jelenti, hogy ez a fajta "terápia" sem túl sikeres, hiszen nem tudod túltenni magad az egészen. Vagyis olyan, mintha csak elfojtani akarnád az egészet. Nyilván nem azt mondom, hogy éjjel-nappal ezen görcsölj, csak számomra úgy tűnik, hogy nem nagyon tudod feldolgozni az elmúlt hónapokat.