Mit tegyek? Én ezt nem bírom.

Én is így jártam. Egy lánnyal már régóta ismertük egymást, szinte mindent megbeszéltünk, többek voltunk, mint barátok. Egyszer csak megkérdeztem tőle, hogy szeret-e, azt mondta, hogy én vagyok neki az Igazi. Később kiderült amikor már nem bírta tovább a lelkiismerete miatt, hogy van neki egy pasija, akivel már 1 éve együtt van, de sose beszélt róla. Úgy tett, mintha csak mi lennénk. Kiborultam, üresnek éreztem magam, mint a hideg Marsbéli táj. Nem ettem, nem ittam csak feküdtem az ágyon és vártam valami jelre, hogy keresni fog (még egy békát is kinyírtam mérgemben XD ). Csak mérhetetlen bánatot éreztem, de rájöttem valamire. Ő csapott be engem, ő hitette el, hogy szeret és én valóban szerettem/szeretem. De azóta eltelt 7 hónap és tudom hogy ebből nem lesz már semmi. A gyengék fegyvere, hogy legyünk akkor barátok. Ezt mondta nekünk, hogy akkor maradjon minden úgy ahogy volt. Azóta olyan, mintha kihalt volna belőlem valami és ez Ő volt. Mára már a hiánya mellett csak hányingert érzek és olykor mérhetetlen undort. Ha szerencséd van túlteszed magad rajta. Hidd el, csak az első szerelmi bánat töri szét a szíved, a másodikat már meg se érzed, vigasztaljon ez.

Idővel ez átalakul majd valami mássá, ha szerencséd van keresni fog, ha meg nem, akkor meg vedd úgy, hogy sose szeretett, így csak az idődet pazarolod rá.