Miért van az, hogy a szép lányok már mind foglaltak, és nekem mindig csak a selejt marad? :/

Jó, de most nem az, hogy olyan hűűdemagas igényeim vannak, viszont van az a szint, ami alá azért nem megyek... Ha egy csinos, normális lányt találok, én már annak is örülök, de tényleg mindig kikapom a legrosszabbakat.

És most nem csak azért mondtam rájuk, hogy selejtek, mert annyira csúnyák, vagy ilyesmi, de a legtöbbnek tényleg mindig van valami defektje. Volt egy ilyen tök bolond lány, nem volt igazából szép, de csúnya sem, olyan kis átlagos, szürke csaj, és ő is nyomult. Amikor meg elutasítottam finoman, hogy hát, nem igazán az esetem, ne haragudjon, akkor meg még hetekig kergetett, írkált, meg mittomén, és mikor megpróbáltam lerázni, folyton sajnáltatta így magát, hogy jó, akkor öngyilkos lesz, mert ő úgyse kell senkinek, meg úgyse hiányozna senkinek, blabla. Tiszta para volt. :S Nem is az, hogy nem szép, de lelkileg ilyen sérültek, mert senkinek sem kellenek, és ettől ilyen nyavalygósak meg depisek lesznek, aztán jönnek a sok lelki zsarolással, hogy így vágja fel az ereit, meg úgy ugrik le a hídról, mittomén. :S

A másik típus, meg amelyik folyton azon sír, hogy ő milyen csúnya. Ha esetleg megpróbálna tenni ellene, odafigyelne az öltözködésére meg mittomén, sportolna, ilyesmi, ízlésesen kisminkelné magát, eljárna fodrászhoz néha, stb, máris sokkal jobb lenne az összkép. De így, hogy ezen nyavalyog, hogy ő csúnya, meg ez se szép rajta, az se szép rajta, kajak, még fel is hívja rá az ember figyelmét, hogy milyen hibái vannak, ahelyett, hogy megpróbálná elrejteni őket. :S Most ezzel is mit kezdjek?

Hát, de az ilyen lelkileg defektes, full depis csajokra most mit mondjak? Nem mondhatom, hogy rendes aranyos szép lány, mert nem az. És nem vagyok bűnronda, figyu, most csak azért, mert igenis vannak igényeim, és van egy szint, ami alá azért nem adok, nem kell egyből vádaskodni, hogy biztos én is csúnya vagyok, vagy mittomén.

És az ilyen lelkileg selejtes, amúgy sem szép lányokat most minek mondjam? Nem véletlenül nincs barátjuk az ilyeneknek, okkal vannak egyedül, ezért maradék. Megmarad, mert senkinek sem kell.