Lányok! Mit szólnátok hozzá?

Bnőmmel az elmúlt időben sajnos sokat veszekedtünk, így megbeszéltük, hogy legyen vége.Előtte sokáig győzködtem, hogy adjon még 1 esélyt, de hiába, mert már ígyis elbaltáztam 1-et.(az a legszarabb,h én sem bíznék már magamban. A mai nap olvastam egy verset, ezt:

[link]

Megtetszett, és írtam neki én is egyet, amibe ebből a versből belecsempésztem néhány sort. Nem tudom, hogy ő szeret-e még, de én őt igen, ma bezséltünk is, és mondhatni azt is, hogy jól elvoltunk... Mikor kérdeztem, kb 2 hete, hogy biztos szakítanunk kell, stb... akk ő azt mondta, hogy "nekem most jó így"(egyedülállóan)

Kedves ........!

Kérlek bocsáss meg, mert ami rosszat tettem, azt nagyon sajnálom,

Nem gondoltam volna, hogy szíved ezzel így megbántom.

Mikor azon a délután kimondtuk együtt, hogy „vége”,

Bár nem mutattam, de úgy éreztem , hogy én is megtörök véle.

Soha nem akartalak megbántani és főleg nem rád förmedni,

Tisztellek és szeretlek annyira, hogy tudatosan nem tudnék ilyet tenni!

Sokszor jutnak eszembe régi közös, szép emlékek,

Ekkor eltűnődöm, hogy mennyire szeretlek.

Bármi jót tettem és adtam, az mind azért volt, hogy örömet szerezzek,

Csak remélni tudom, hogy lesz még lehetőség sok ilyenre.

Próbáltalak elfelejteni, de nem nagyon tudlak,

De mára már rájöttem, hogy nem is igazán akarlak. (elfelejteni)

Bármennyire is próbálom mutatni, hogy már jól vagyok,

Belülről, az érzéseim mégsem olyanok.

Nem akarlak néhány meggondolatlan hibáért elveszíteni,

Pont, amikor végre megtaláltam azt, akit érdemes szeretni!