Ez mitől van, mikor múlik?

Nehéz dolgok ezek.

Én is benne voltam. (és még vagyok is, sajnos, 2,5 éves kapcsolat volt)

Mi is találkoztunk hivatalos ügy miatt, és nagyon jó volt. Sokat nevettünk, viccelődtünk egymással, tulajdonképpen jobb volt, mint azelőtt.

És nagyon nehezen ment az elszakadás. Még sokat beszélgettünk után a kocsiban is.

Persze hazajöttem, rögtön ment a bőgés.

Az biztos, hogy ezen csak az idő fog változtatni. Szerintem nem kell tartanod magad, hanem igenis meg kell gyászolnod. Én 2 hónap alatt minden áldott este bőgtem. Nappal szégyelltem, ezért vigyorogtam, mint a tejbe tök, meg előadtam a marha kemény embert, de alig vártam az estét, hogy kiadhassam magamból. Persze az itthoniak tudták, előttük nem játszottam magam.

Aztán egyre kevesebb lett a sírás. Végül elmúlt.

Ki kell adni magadból. Egy hónap az nagyon rövid idő (bár tudom, ilyenkor ólomlábakon jár az idő, minden perc hosszú)

Gondolj magadra, gondolj arra, hogy sok dolgot túl kell még élned, sok csalódáson át kell még esned (mert bizony az élet velejárója) Mi lesz veled, ha egy szakítás miatt lezuhansz?

Ugyan már, ezen mindenki átesett, és eddig nem sokan haltak bele. (de akik belehaltak, azok is csak a gyengeségük miatt jártak így)

Légy erős, mutasd meg neki, hogy nélküle is forog tovább a föld. Nélküle is vidám vagy, és boldog tudsz lenni.

Ami még nehéz lesz, ha megtudod, hogy van valakije. Én pont ebben vagyok most. Nekem semmi nincs a kezemben, ő pedig fülig szerelmes.

Nem mondom, ez is kutya egy érzés, de most is azzal próbálom magam vigasztalni, hogy a nehezén már túl vagyok.

Te is túl eszel rajta.

24/n

Egyetértek az első hozzászólóval. Viszont, ha biztos vagy benne, hogy nem akarod Őt, akkor kerüld ezeket a beszélgetéseket. Mert így nehéz lesz továbblépni.

Ha szereted akkor lehet vele beszélgetni, puhatolózni az ő érzései felől, ha viszont nem, akkor kapcsolódj ki, járj szórakozni, és ne ő legyen a lelki társad.