Szerencsésnek tartom mert 21 évesen megtalálta az igazit akivel családot alapíthatott. Ez tényleg a szerencsén múlik?

Nagymamám mondta mindig, hogy a "sorsunk meg van írva". Lehet benne igazság, mivel ha anno nem késem le a buszt, nem találkoztam volna össze életem párjával :)

Az pedig ne zavarjon, hogy neked eddig még nem jött össze. Éld az életed, járj nyitott szemmel, de azért ne ugorj bele túl hamar egy ígéretesnek tűnő kapcsolatba!

Az hogy szerencsések e az nézőpont kérdése. Hogy miért? Csak gondolj bele: mások előbb az anyagi körülményeket igyekeznek megteremteni (lakás stb.) aztán vállalnak és nevelnek gyereket, az unokatesódéknak viszont egyszerre kell mind a kettőt csinálniuk. Kemény meló lehet.

Meg aztán ez nem verseny hogy ki babázik le előbb.

Nem hiszem, hogy ez szerencsén múlik. Felfogás és akarat kérdése.

Én 19 évesen házasodtam, most vagyok 30, 2 gyermekünk van, boldogok vagyunk, de ez nem szerencse.

Aki dolgozik a kapcsolatain, és van célja(gyerek, boldog család) az mindent megtesz érte.

Van akinek a nagy szerelem 15 évesen van akinek 30 évesen jön.

Mindennek eljön az ideje!

A rokonod abban volt szerencséje hogy talált 1 pénzes pasit és gyorsan szült neki ez nem szerelem

kövezzenek meg de nem hiszek a romantikában.

1 hónap sem múlt el a 19. szülinapom betöltésétől mikor férjhez mentem életem párjához. 2 hét múlva szülök, és még mindig 19 vagyok :)

Hogy szerencse vagy sem, azt magam sem tudom, de hálás vagyok az istennek mindenért. Ha engem kérdezel ez nem más, mint a sors keze!