Csak engem idegesít ez a baromi nagy igazságnak kikiáltott baromság?

Az élet csak hozzáállás kérdése...

A párkapcsolat nem egy "kici, occó, kínai játék"... ha tönkrement kidobjuk. Sok kapcsolatot meg lehet menteni. Sok pedig úgy kötettett, hogy az eleve halálra volt ítélve. Mindenesetre aki felnőtt és vállalja az érzéseit, akkor vállalja a döntéseit is.

Minden élethelyzetben más a módi. Ahol a felek nem akarnak adni egymásnak esélyt és lusták megismerni a másikat... ott tényleg jobb lesz ha külön mennek.

Azért van több válás, mert az emberek nem vállalják a felelősséget a döntéseikért. Sok nő egy ruhát gondosabban választ meg ,mint társat -.-

És ez igaz a pasikra is.

Aki szeret és számít neki a családja:élettárs,gyerekek az próbálja kijavítani a hibákat.Aki úgy dobálja a kapcsolatait

mint valami szemetet az újat akar a régi helyett.Aztán tényleg számít hogy az ember válogassa meg kivel áll össze,csökkentve a kockázatát a későbbi csalódásoknak.

Javítani érdemes, ha nem idiótaságit művel az egyik fél. Én se tűrném, hogy orrba-szájba csaljon a leendő férjem, de vele maradjak, mert tisztelem, szeretem és ezt fogadtam meg, határok bizony vannak.

Ugyanakkor, ha csak piti probléma van, amit kommunikációval helyre lehet hozni, akkor butaságnak tartom, hogy rögtön "szemétbe vele". Mindenkinek van egy szépen fejlett szája, meg tudja mondani, hogy mi zavarja és meg lehet beszélni, nem kell azonnal megcsalni/kidobni.

22/L

Szerintem nagyon is igaz, és kifejezetten arra kell érteni, hogy ha nem vagyok boldog a másikkal, akkor megbeszélem vele, megoldom a problémánkat, nem kidobom a kapcsolatot a kukába azzal, hogy megcsalom a másikat. Ha ezt nem sikerült felfognod, akkor elég éretlen vagy még.

24N