Ti hogy oldjátok meg? Amikor az egyik fél már dolgozik a másik még nem?

hát 18 év alatt nem kéne 30 évesekkel járni.

Én 18 éves vagyok, tanulok, a barátom 21 éves, és jól fizető állása van. Jah és kedves első, a barátom nem 30as...

hívjon meg ő olcsóbbra... vagy mindenki egyen otthon.

Én 25 vagyok, a párom 32. Most fejezem be az egyetemet, 3 éve vagyunk együtt. Egy városban élünk és ugyanabba ingázunk (ő ott dolgozik én pedig ott tanulok). Az én párom nagyon nagyvonalú volt mindig is. 3 év alatt kétszer engedte meg, hogy fizessek vacsoráért, egyébként a borravalót se engedi, hogy én adjam. Mikor összejöttünk, munkanélküli volt, akkor is ugyanígy viselkedett. Egyébként nem szórja a pénzt, de mindig azt mondja, hogy ha majd lesz nekem is állásom, fizethetek, a szüleim pénzét és azt a kis ösztöndíjamat ne rá költsem... Én már elfogadtam ezt, örömmel fizet, mindig ő szokta mondani, hogy menjünk el valahová. A saját lelkiismeretemen úgy szoktam könnyíteni, hogy ha megkér valamire, hogy intézzem el (vegyek xy dolgot, vagy vigyem el a cipőjét cipészhez, mert ő a munkája miatt nem tudna elmenni, stb.), akkor "elfelejtem" elkérni az árát. Ha eszébe jut, hogy kifizesse, akkor kevesebbet mondok, mint amennyibe került.

Lenne egy kérdésem: egyedüli fiú?

elég gáz, hogy inkább éheztek, és nem hív meg...meg ha heti egyszer nincs főtt kajára pénzed amikor találkoztok, akkor amúgy mit szoktál enni más napokon? Néha esetleg haza is mehetnél, talán otthonról küldenének kaját, nem rossz mindig a párod szüleinél lebzselni?