Nem érzed magad értéktelennek egyedül?

Igen, alakult. Nem hiszem, hogy megoldás lenne, de sokat segít, ha érzed hogy szeretnek.

Viszont amíg nem békülsz ki magaddal, addig esélytelen hogy teljesen boldog legyél.

Tudnád mennyire a szívemből szóltál!

Én is ugyanígy vagyok. Kifelé az összeszedett, boldog, vicces srácot mutatom, de belül akkora a káosz, hogy szinte elviselhetetlen.

De továbbra is fenntartom azt a véleményem, hogy magadat szeresd meg előbb, ne pedig másokat akarj. Én is ezt próbálom éppen. Olyan dolgokat keresek amikben kifejezetten jó vagyok, és próbálom ezeket csinálni.

A kapcsolatfüggőség elég súlyos dolog, nehéz belőle kimászni, ha egyszer ráéreztél az ízére. És ezek nagyon ritkán tudatosulnak azonnal.

Hét évet éltem kapcsolatban, amikor életemben gyakorlatilag először szingli lettem, és azon kaptam magam, hogy nem tudom, hogy ki vagyok egyedül. De pont az a jó az egyedüllétben, hogy erre van időd és lehetőséged rájönni. Így utólag baromi hálás vagyok a pasimnak, aki másfél éve dobott, mert az egyedüllét ráébresztett, hogy ki vagyok és mit akarok az élettől. Azóta megvalósítottam az álmom, ami mellette végig elérhetetlennek tűnt.

Arra kell/érdemes rájönni, hogy az egyedüllét nem száműzetés, hanem lehetőség. A kapcsolattal is több leszel, de sokkal nagyobb lépés, ha a magad erejéből válsz többé, mintha más segít.

Szigorúan a kérdésre válaszolva - de azt hiszem a fent leírtakból ez látszik -, nem, az önértékelési gondokra nem megoldás egy kapcsolat. Mindig meg kell találnod a belső motivációt, nem várhatsz folyton másokra, mert akkor csak a nyomukban toporogsz. Akarj első lenni.

24/N

Én is így vagyok srácok. :/

Mit meg nem adnék, ha újra megölelhetném azt a lányt, ha lenne az a lány...