Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elegem van. A párom mindig egy dühöngő állat lesz ha
nem tetszik neki valami, attól ha olyat merek mondani amin
felkapja a vizet, vagy csak ha szimplán megsértődöm
valamin. Mit tegyek? Többi lent.
Figyelt kérdés
3 éve vagyunk együtt. Azt hozzá kell hogy tegyem, hogy egyáltalán nem alszunk együtt. Mindketten otthon lakunk még, és nem igazán van lehetőség az együtt alvásra. De ez már másik téma. Ő 28, én 25. Jól megvagyunk, szeretjük egymást, klassz dolgokat csinálunk. Egyszer csak beszól valamit vagy akármi, én magamra veszem, vagy megsértődök, máris ordít. Ha próbálom nyugtatni, még jobban. Én már sírok de ő csak kiabál hogy takarodjak meg megpofoz meg ilyenek. Ahelyett hogy megvigasztalna. Az utóbbi időben már már tettlegességig fajult a dolog. A tegnapi nap úgy ellökött a kocsitól mikor ment volna haza, hogy elestem. És persze mindenért engem okol. Mert én csinálom a cirkuszt, holott ez nem igaz. Pont hogy ő. De képtelen belátni ha hibázik, képtelen bocsánatot kérni. És itt most apróságokról beszélek. Ha szóváteszek valamit, hogy "de azért jó lett volna szexelni, már 1 hete nem csináltuk *de ő álmos hozzá*, akkor is én vagyok a sz.r sze.ét, hogy én ezt mondani mertem. És már üvölt, kiabál, sérteget. Ne haragudjatok hogy ilyen hosszú lett, de ez most kijött belőlem. Mert szeretem. És ha jó, nagyon jó, de ha rossz, akkor elviselhetetlen. És én ezt már nem bírom kezelni.
Hallgass ide, az ilyen pasitól menekülni kell, minél gyorsabban! Ne várd meg, hogy egyszer úgy lökjön fel a kocsija mellett, hogy a fejedet is betöröd. Nem éri meg ezt az egészet, hidd el! Keress valaki mást, aki igazán megbecsül téged! Ez a fickó egy barom, és nem érdemel meg téged! Hagyd ott, amíg lehet, mert a te testi-lelki épséged látja majd a kárát.
Az ilyen pasast ki kell dobni a csudába, azt sem érdemli meg, hogy egyáltalán a szót vesztegessük rá. Annyi férfi van a világon rajta kívül, aki jobb nála, és nem emelne rád kezet. Ezt az ürgét hagyd el, és keress valakit, aki valóban úgy bánik veled, ahogy egy nővel bánni kell.
Ha vele maradsz, lelkileg és testileg is tönkre tesz. Fogadd meg a tanácsunkat, és szakíts vele minél előbb! Mert ha nem, így csak te fogsz pórul járni...
2012. máj. 19. 11:05
Hasznos számodra ez a válasz?
12/35 A kérdező kommentje:
Kedves üzenetes válaszoló! Nem, biztos hogy nem szed semmit. De ez az agresszió mégis hirtelen képes előtörni belőle. Régen ilyenkor én is kiabáltam. Ma már csak csendben hallgatok, esetleg zokogok mellette. De nem változtat ám semmit. Ő attól ugyanúgy ordít. És ugyanúgy rám van hárítva utána az egész. Tegnap is éjjel 11ig várom, aztán ő jön azzal hogy takarodjak mert késő van menne aludni, hagyjam békén. És mikor úgy viccesen elkezdtem szórakozni vele, nem hagytam menni, próbáltam puszilgatni, meg ilyenek, ne tudjátok meg milyen lett tőle. Egyfolytában csak ez jár a fejemben. Az az ember akit én ismerek, akibe beleszerettem, nem ilyen. Ja, és nem én voltam céges buliban, és nem ő maradt fenn hajnal óta az én kedvemért. De ezeket ő nem látja, talán nem is érdekli. Valahogy még azt is elfelejtette megkérdeni, milyen napom volt...
2012. máj. 19. 11:14
13/35 anonim válasza:
A nőknek pont iylen pasi kell, egy igazi pszichopata. Te ezt szereted, neked ez kell, különben már régen léptél volna.
Szóval élvezkedj, hátha ma is megver.
2012. máj. 19. 11:16
Hasznos számodra ez a válasz?
14/35 A kérdező kommentje:
Úgy látom mind azt mondjátok minél előbb vessek véget ennek a dolognak.És legbelül tudom, igazatok van. De tényleg borzasztó nehéz elhagyni azt akit szeretünk, akivel az életünket képzeltük el. Pedig tudom, minél előbb meg kellene tennem.
2012. máj. 19. 11:17
15/35 A kérdező kommentje:
Kedves üzenetes válaszoló az előbb! Persze, szívesen venném ha írnál, de üzibe nem szeretnék visszaválaszolni a nevem miatt, ha nem baj. Szeretnék anonim maradni ebben a témában.
2012. máj. 19. 11:21
16/35 anonim válasza:
Hasonló szituban vagyok én is, azzal a különbséggel,hogy nálunk azért nem ilyen durva a barátom, tettlegességig sose fajult. Ö is iszonyat lobbanékony, és úgy kiakad,hogy csak lesek. Ordibál, káromkodik. Késöbb próbálom vele megbeszélni, közben elsirom magam, mert kileszek a viselkedésétöl. Reakciója: már megint sirsz stb. Mondom neki, asszem nem ok nélkül. Ritka ha úgy meg tudom vele beszélni ezeket a dolgokat,hogy ne maradjon bennem rossz érzés, és persze, mindig én kérek bocsánatot, ö meg egy kezemen meg tudom számolni hányszor kért. Szeretjük egymást nagyon, de egyszerüen kezelhetetlen. Én értsem meg öt, ö meg akkor se ért meg ha teljesen kiborit. Szóval hidd el, tudom mit érzel.
2012. máj. 19. 11:32
Hasznos számodra ez a válasz?
17/35 A kérdező kommentje:
Igen utolsó válaszoló, ismerős az érzés. Üzenetben is nyugodtan írhattok, de ott azért nem szeretnék visszaválaszolni mert a rendes nevemmel vagyok regisztrálva. És ilyen kényes témában azt nem szeretném hogy mások is tudják. :/ De figyelem az üzeneteket is természetesen.
2012. máj. 19. 11:35
18/35 anonim válasza:
Rendben, csak gondoltam személyesebb:D Egy másik kérdezőnek már írtam, meg egy kérdéshez is bemásoltam, de bemásolom ide is: Tudod van egy barátom, aki lány, és ő is járt hasonló cipőben, őt is bántotta a barátja. Vele beszélgettem egyszer erről, arra voltam kíváncsi, hogy miért nem hagyta el, mikor megütötte. Ő mondott egy nagyon érdekes dolgot, azt, hogy akiknek hajlama van arra, hogy másokat verjenek, azok szinte ösztön szerűen képesek arra is, hogy megtalálják a másik gyenge pontját. Ezt kihasználva maguk mellett tudják tartani az illetőt, és tudnak a másikban bűntudatot kelteni. Ezért nem tudta elhagyni. A Te esetedhez nem minden gondolat passzol, de azért érthető, miért írtam. Ezt írod mindig, hogy szereted. De ez szerintem nem mentség semmire. Hagyd ott, hidd el, találnál jobbat. Még egy dolog. Szereted. Egy olyan embert, aki bánt? Biztos, hogy megérdemli?
2012. máj. 19. 11:37
Hasznos számodra ez a válasz?
19/35 A kérdező kommentje:
Köszönöm, és valóban van benne igazság. Mondjuk engem ő inkább érzelmileg bántalmaz, azzal ahogy kitör saját magából. Verekedésnél azért még nem tartunk, bár tény hogy lökdösődés előfordult már, illetve szóban valóban fenyeget vele. Nem tudom meddig lenne képes elmenni, talán (sőt egyszer biztosan), rendes pofonig is. Azt még nem kaptam. Akárhányszor megpróbáltam elhagyni, végül mindig nála kötöttem ki. Erről eszembe jut egy dal is, ilyen helyzetben mindig ezt hallgatom. "Pont attól kéne elsétálnod, akihez végül mindig visszajutsz". Csak persze angolul. Rohadt egy érzés az biztos. :/
2012. máj. 19. 11:44
20/35 anonim válasza:
18-as vagyok, más gondolat: Tegyük fel, összeköltöztök. Elviselnéd, hogy erről szóljon az életed? Hogy a párod bánt, ordítozok egyfolytában?
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!