Miért használják ezt az überprimitív módszert az emberek a másik lepattintására?

mégpedig: az önbizalom legyilkolását. például, van egy lány, vagy éppen fiú, aki szinte nyitott könyv, hogy önbizalomhiányos, feltornássza magát, nagyon kemény küzdelmek árán, hogy végre megszólítsa a kiszemeltjét, és baráti szintre sikerül is felépíteni a kapcsolatot. aztán persze elkezd többre vágyni, szeretetre, szerelemre, párkapcsolatra.

a kiszemelt ekkor gondolod egyet, próbálja elhajtani, de mégsem akarja megbántani (ha tovább olvasod, a helyzet ironikussága kikristályosodik majd előtted), meg persze nem akarja ennek felelősségét vállalni, ezért kieszel egy ötletet.

mégpedig: tegyük tönkre, vegyük el az önbizalmát, gyengítsük le! hiszen, mikor nem volt sok önbizalma, nem mert megszólítani, de jó is volt akkor, még talán neki is! vegyük el egy életre az önbizalmát, úgy, hogy még esélye se legyen újra visszaszerezni azt, gondoskodjunk róla, hogy depressziós legyen, hiszen, ha depressziós, akkor nem velünk van elfoglalva... az pedig, ha mondjuk öngyilkos lesz, hát szomorú, szomorú, de legalább nulla esélye lesz annak, hogy újból elkezd a nyakunkra járni.

és direkt, direkt lerombolják az önbizalmát az adott embernek, és addig nem állnak le, amíg a másik egy roncs nem lesz. persze, utána sem nyugodnak azért le, és ha tehetik, rúgnak még egyet-kettőt rajta, biztos, ami biztos.

szóval.. én nem értem az ilyen embereket. hogy nem húzzák le magukat a budin? és hogy nincs annyi gerinc bennük, hogy megoldják ezt úgy, hogy a felelősség rajtuk áll, nem ilyen hátbadöfős módon?

ja, és extrém esetekben az, akinek el akarják venni az önbizalmát, észhez tér, és nem hagyja... ekkor a kiszemelt eldönti: ennek az embernek nyomorékká kell válnia...

szóval, ismertek ilyen embereket? mert én sajnos sokat, és nem értem, honnan e lelki primitivizmus...