Barátságból szerelem? Előny az, ha lényegében a legjobb barátja voltál, vagy hátrány, ami később visszaüt?

Szerintem szerencsés így elkezdeni egy kapcsolatot. És attól mert szeretitek egymást, még a barátságnak sem kell megszűnnie. A későbbiekben nagyon jó szolgálatot tesz, ha már nincs az a lángoló szerelem.

Mivel mi is barátból lettünk egy pár, így ismertük egymást és ezért tudtuk a másik fél dolgait tolerálni..

Nálam hátrány volt,mert szakítás után rájöttem,hogy nem lehet a baráti viszonyt sem megtartani közöttünk!

A szakítást leszámítva előnyös volt,mert tényleg MINDENT meg tudtunk egymással osztani.Ugyanúgy órákig tudtunk beszélgetni mint előtte,csak kiegészült a kapcsolat a testiséggel.

Szerintem előny.

3 éve megcsókoltam legjobb lánybarátomat, és azóta is járunk, sokkal jobban ismertük egymást az elején, mint más kapcsolatokban jellemző volt, sokkal jobban tudjuk hogy másik mit szeretne, és továbbra is legjobb barátként is funkcionálunk egymás számára.

Szerintem jó dolog. Ha már barátként jól működtetek, akkor biztos nem csak "megvan a kémia", hanem tényleg egy az érdeklődésetek, stílusotok, életfelfogásotok. adni kell a dolognak egy esélyt. Ha meg párkapcsolatként nem működik, azt idővel meg tudjátok beszélni kulturáltan, ami nagyon fontos, mert akkor esélyes hogy a barátság megmarad, és lehet, hogy húsz év múlva, barátokként úgy fogtok rá visszagondolni, hogy "Vazze, emlékszel, amikor megpróbáltuk ezt az együtt járás dolgot...?"

Szóval értelmes emberek között nem olyan nagy a rizikófaktor.

Mondjuk én is hasonló cipőben járok. Van egy lány, akivel már egy ideje ismerjük egymást, sok közös témánk van, nekem nagyon tetszik, mint nő. Szerintem én is bejövök neki, de nem merem kockára tenni a baráti viszonyt (mert ha én meg nem tetszem neki, nem akar velem kapcsolatot, tehát a vonzalom nem kölcsönös, akkor arra a barátságunk lehet rámenne.)