Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Ti mit tennétek hasonló helyzetben? Hogyan kellene reagálnom?

Figyelt kérdés

A kiindulópont: egy csaj közölte, hogy tetszem neki, puszikat dobott, csak az a gond, hogy nem sok jót hallottam róla, eléggé ribancos (állítólag). A dolog onnan indulhatott, hogy időnként "cukkoljuk" egymást, talán azt hitte, hogy ki akarok kezdeni vele. Viszont a helyzetet bonyolítja egy-két "apróság". 1. Lelki problémák (szorongás, önbizalomhiány, gátlásosság stb.) miatt eddig nem volt senkim, nincs is tapasztalatom párkapcsolati téren, pedig 28 vagyok (tudom, fiúknál ez már majdnem - vagy teljesen - gáz, de mindegy). Most esetleg itt lenne az alkalom, hogy tapasztalatot gyűjtsek, már ha a csaj tényleg komolyan gondolja. Viszont 2. korábban - talán naivan - az igazinak tartogattam magam, és elítéltem az efféle "egyéjszakás" kalandokat. Most úgy érzem, hogy ha engednék a csajnak, akkor a korábbi önmagamat hazudtolnám meg, és nem tartanám magam az elveimhez. Szóval egyrészt ott van a tapasztalatszerzés csábító lehetősége (még ha tudom is, hogy vele valószínűleg nem lenne semmi komoly kapcsolat), másrészt viszont kétségeim is vannak, és fogalmam sincs, hogy a csaj komolyan gondolja-e, amit mondott, vagy csak szívatni akar. Ő egyébként fiatalabb, 20 körül van. Engedjek-e a csábításnak, és egyáltalán: hogyan derítsem ki, hogy ő mit is akar? Nem akarok beégni. :)

Ha lányok válaszolnak, akkor örülnék, ha megírnák, hogy ők elítélnék-e a fiújukat, akiről kiderül, hogy korábban így gyűjtött tapasztalatot. Előre is köszönöm az értelmes válaszokat (bár sejtem, a többség azt fogja írni, hogy hülye lennék, ha nem használnám ki a lehetőséget).



2012. máj. 9. 18:37
1 2
 11/11 A kérdező kommentje:
Mindig is zárkózottabb típus voltam, nem igazán ment az ismerkedés, a barátkozás, ami miatt szégyelltem is magam, ez persze csak fokozta a frusztrációt. Másrészt meg nem tudtam büszke lenni semmire, sőt volt olyan időszak, amikor szinte szégyelltem a jó teljesítményemet. A külsőmmel soha nem voltam elégedett, rondának éreztem magam, szinte hányni tudtam volna magamtól, ha tükörbe néztem, és sokáig nem is mertem ránézni a lányokra, mert féltem, hogy kinevetnek, lesajnálnak vagy lehánynak. Szégyelltem, hogy sok minden kimaradt az életemből, azt éreztem, hogy az idő múlásával egyre nehezebb lesz behozni a lemaradást. Csődtömegnek éreztem magam, és úgy gondoltam, hogy egy ilyen emberre úgyse lesz szüksége senkinek, különösen ott fog eleve elbukni a dolog, hogy nem vagyok jó pasi, a többi meg már úgyis lényegtelen lesz. Nem éreztem magam szerethetőnek és elfogadhatónak, és a mai napig nem nagyon tudom "eladni" magam, bár valamennyit már változtam a nyitottság terén. Mindegy, hosszú és bonyolult ez az egész dolog, de általában a "kedves vagy, aranyos vagy" kategóriában kötök ki, már ha egyáltalán eljutok odáig. Szóval még tanulnom kellene egyet s mást, miközben az idő egyre szorít, és olykor meglehetősen kilátástalannak tűnik az egész.
2012. máj. 23. 22:00
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!