Létezik a nagy Ő? Milyen? Kivel lehet leélni egy életet?

Volt valaki az életemben, akire nagyon sokat vártam. Neki mondtam ki először, hogy szeretlek és vele is feküdtem csak le. Utáltam felkelni, ha tudtam aznap nem látom. Vele akartam élni, hogy minden este mellette aludhassak el, s reggelente mellette kelhessek fel. Többet jelentett számomra a családomnál, az összes barátomnál. Már akkor hiányzott, mikor csak készült elmenni tőlem, mert nem tudtam betelni vele.

Láttam az egész életem vele. A gyerekeinket, a házunkat. Azt, hogy milyen apa lehetne belőle.

A legjobb barátom volt amellett, hogy szerettem. Remekül tudtunk együtt dolgozni, folyamatosan tudunk építeni a másikra. Annyira egy hullámhosszon voltunk néha, hogy volt, hogy fel sem kellett tennem egy kérdést, és ő már válaszolt is rá.

Szinte teljesen megegyezett az érdeklődési körünk, mégis tudunk vitázni.

De elhagyott. Mert ő nem érezte, hogy én vagyok akivel le akarja élni az életet... hogy soha nem is érezte ezt...