Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Melyiket választanátok? Maradni a jelenlegi helyzetben, vagy esélyt adni magatoknak a boldogságra?
A történet lényege, hogy van egy férjem, és egy egy éves fiunk. A szex semmi. Nincs is. Ő sem közeledik, és már én sem. Már nem is akarom őt ilyen téren. Ha mégis erőt veszünk magunkon és történik valami, akkor is nagyon nehéz rávenni magam, és alig várom, hogy vége legyen. Mint nő, megszűntem létezni ebben a kapcsolatban. Pedig még csak 30 éves vagyok, talán lenne valaki, akinek még kellenék úgy is.
Viszont ami visszatart, hogy emberileg szeretem őt, és sajnálnám magára hagyni, mert a gyereket is imádja. Ő a mindene, és szépen eléldegélünk mi így hármasban, de a szexuális részét a kapcsolatnak egyszerűen nem tudjuk helyrehozni. Éljem le az életemet szenvedély nélkül, holott ha jól megy, még viszonylag a közepén tartok csak? A gyerek érdeke azt kívánja, hogy családban nőjön fel, és ezért tegyem félre azt a vágyamat, hogy valaki szeressen, mint nőt?
Sajnos mindennek az a következménye, hogy már más férfiak kezdenek érdekelni, persze csak vonzalom szintjén... ez pedig csak növeli a szakadékot.
Nem értek egyet azokkal, akik azt írják, ha gyereked van, akkor te már nem számítasz, és le kell mondanod magadról.
Igen, gyereked van, felelősséggel tartozol érte, fel kell nevelned, stb, és ezt szerintem te is tudod. De attól te még ugyanúgy fontos vagy! Túl sok az olyan megkeseredett nő (én is ismerek ilyet) aki maximálisan aláveti magát annak, hogy neki most már családja van, és megszűnik nőnek lenni. Pedig amikor a gyerekek majd kirepülnek, és apjuk már csak arra lesz jó, hogy az tévé előtt üldögéljen, a nőnek akkor is élnie kell majd - újra - a saját életét. Ha már most lemond magáról, mihez fog kezdeni később?
Kérdező, több lehetőség áll előtted.
Azt én sem támogatom, hogy rögtön a lelépést választ, de próbáld legalább megbeszélni a pároddal, hogy mi a gond a szexuális életetekkel, és ha sikerül legalább a beszélgetésig eljutni, akkor tessék segítő szakemberhez fordulni (terápia). Vagy próbáld meg vele megbeszélni, hogy kezdjetek nyílt házasságba, "legálisan" tarthass szeretőt. Sajnos a szex teljes hiánya szét tud rombolni egy kapcsolatot relatív rövid idő alatt, végülis a házasság, párkapcsolat egyik alappillére. A nőiségedről, önbizalmadról nem is beszélve.
Esetleg a férjed nem kívánja a szexet? Veled nem, vagy úgy ált. nem?
Minden körülmények között azt kell tenni, ami a gyermek érdekét szolgálja!
Az irományból kiderül, hogy apuka imádja a gyermekét, ő a mindene...biztos az szolgálná a gyerek érdekét, ha elválnak, hát persze, egyértelmű...
Valószínűleg odamentél volna anyádhoz: Anya, ti csak miattam maradtatok együtt, mekkora g€cik vagytok!
Ez nagyon valósnak hangzik.
Nem tudom az ilyen embereket sajnálni, nem kellett volna gyereket vállalni, nem kellett volna összeházasodni azt jó napot kívánok, most már szopás van, ennyi.
Na igen, gondoltam, hogy kapok majd hideget és meleget egyaránt. A minősíthetetlen stílusban íródott válaszokat (gondolom egyazon válaszadótól kaptam) is elolvastam, és nem mondom, hogy nincs benne igazság. Persze az már más kérdés, hogy ennyi infó alapján azért ne ítéljen már senki sem el ilyen szinten, mert nem ismeri az ügy további részleteit, és nem is kívánom a magam védelmére leírni őket, mert az alaphelyzet ennyi. Úgyhogy senki se merje megítélni ennyi alapján azt, hogy én mennyire vagyok tisztában azzal, mit jelent anyának lenni! Igenis tudom, és ahhoz méltóan is fogok cselekedni, hogy a gyerekem sose szégyenkezzem miattam! Nyilván aki ilyeneket írogatott, annak fogalma sincs erről az egészről, de még csak bele sem tudja képzelni magát a helyzetbe, akkor viszont nem értem, hogy miért nem moderálja magát és a szavait... le lehet írni a véleményt, még ha az más is, mint a többieké (ld. első válaszoló), csak nem ilyen alpári stílusban. Nem is kívánok több szót pazarolni rá, csak annyit kívánok a kedves hozzászólónak, hogy legalább ilyen helyzetbe kerüljön ő is, amilyenben én vagyok.
Hogy miért szültem gyereket? Mert mindennél jobban vágytunk rá, a helyzet azután kezdett el ilyenné válni, vagyis a teherbeesést követően. És nem, nem volt bent a szülésnél, nem látott semmi olyat, ami magyarázná ezt a fajta elhidegülést. Hogy megcsalt-e? Volt rá gyanúm, de sosem tudtam bebizonyítani, ő váltig tagadja, én meg elhittem neki. Pedig mindez a terhességemet tette tönkre, de nyilván ekkor is én lettem volna a hibás... hagyjuk is. Köszönöm mindenkinek a válaszát.
Mondjuk olyan kérdést itt feltenni, ami az életemről szól, durva, ha bármelyik válasz mérvadó a döntésben.
Szexuálpszichológus már régóta létezik, majd az segít.
Azért ezt még linkelném, egy kicsit ide tartozik:
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!