Miért titkolják a nők hgy igenis számit a pénz a párkapcsolatban?

Én férfi vagyok de megmondom őszintén hogy nem választanék olyan barátnőt aki nálam rosszabb anyagi helyzetben van.Ennek az az oka hogy totál más az értékrendünk.Nekem külföldi munkahelyem van és szórhatnám a pénzt két kézzel de ő spórolós meg kis igényű , az ilyen dolgokból később bajok lehetnek , ez tapasztalat.Volt kapcsolatom ami ilyen dolgok miatt ért véget , mivel nekem más az értékrendem én másban nőttem fel.

Úgy gondolom hogy mindenki a hozzá illő osztályt válassza , a nagyon nagy eltéréseknél gond van.Egy felső-középosztálybeli tud együtt lenni egy erősebb középosztálybelivel

De egy felső-középosztálybeli egy szegénnyel nem tud.Nagyon sok a különbség.

Egyetértek a # 11. válaszolóval. Hozzátéve, hogy nem csak anyagiakban, hanem minden másban fontos a közös értékrend, pl. nagyon sok kérdés jön, hogy fontos-e a végzettség, és ez is ugyanolyan...

Tehát én pl. diplomás nőként el tudom képzelni az életem olyan férfival, aki "csak" érettségizett (de intelligens), viszont nem tudnám elképzelné egy szakmunkással. Nem azért, mert lenézem, hanem mert teljesen más az értékrendünk.

A túl nagy különbség soha nem jó - anyagiakban sem. Tehát ha én keresek, van lakásom, autóm, akkor hasonló egzisztenciát "várok el" a páromtól is.

Lehet lepontozni, de én pl. nem vagyok egy agyonemancipált nőszemély.Nekem uram bocsá(most már)fontos, hogy olyan társat találjak, aki képes nekem minden szempontból biztonságot nyújtani.Anyagi és érzelmi értelemben is.Hiába van modern világ, szerintem egy magára adó,egészséges gondolkodású férfi lelkivilágának, büszkeségének manapság is jólesik ha tudja, hogy képes segíteni, támogatni a párját, családját.A tudat, hogy ő a felelősségvállaló....Nem pedig eltartó anyucit keres.

Persze ne csak az anyagiak számítsanak, ha csupán érdekeken alapul a kapcsolat, az mire jó?A pénz bármikor elfogyhat.

Ha gazdag nő lennék, természetesen nem zavarna, ha szegényebb a férfi, akkor anyagilag nem lenne szükségem támaszra.Viszont a férfinak lehet, hogy zavarná az önbecsülését és ez árthat a kapcsolatnak.

Nekem mindig is olyan férfiakkal volt kapcsolatom akik két kezi munkások voltak, és sosem volt fontos az ismerkedésnél, hogy mije van az illetőnek. Viszont párkeresésnél találkoztam olyanokkal akik az ismerkedés 10.perce után vagy még annyi idő után sem azt ecsetelték, hogy mennyit keresnek, és mijük van. Valahogyan taszitottak ezek az emberek, mert szerintem azt gondolták, hogy ha elmondják mijük van vagy fényezik magukat pikk-pakk leugrik a bugyi és rájukvetem magamat.... szerintem nem csak a nőknél van a probléma, nem lehet igy általánositani. Az emberek manapság felszinesek, és sokan a pénzt teszik egyenlővé a boldogság mértékével. Viszont egy barátnőmtől is hallottam olyat, hogy ezentúl csak milliomos pasikat keres magának, volt olyan is aki kizárólag külföldi magyar egyedülálló férfiakat keresett mert ki akart jutni az adott országba. Sokféle ember létezik, de általánositani nem lehet.

27/L

11:43

Nem az értékrend függ a végzettségtől, max az érdeklődési kör...

Mert aki ezt kimondja az máris pénzéhes r*bancnak van titulálva. 17 évesen jöttem össze a párommal, ő volt akkor 20. Én egy tehetősebb családból származom, diplomásak a szüleim, míg a párom családja sokkal szegényebb és kétkezi munkások javarészt. Eleinte nem zavart a különbség, hisze szinte gyerek voltam de ennek már 5 éve. Azóta külön élünk a családjainktól és a párom a munkájával elég sokat keres így megvan az a színvonal, amit a szüleim mellett megszoktam. Én még tanulok, de persze dolgozom is és az is megy a közösbe, tehát nem élősködök rajta. Szóval megtapasztaltam, hogy milyen a nagyon eltérő anyagi háttér. Szeretem a családját és ők is engem, de pl nálunk ha valaki ad valamit valakinek akkor nem kell kifizetni, a családi találkozókra mindenki visz valamit(kaját) és nem nézzük az értékét, stb. A párom családjánál forintra pontosan van minden apróság elszámolva egymás között, 100Ft tartozásokon megy a vita, amihez én nem szoktam hozzá. Ha elhívom a szüleit ebédre szinte én vagyok a bűnös, mert hát az nagyon messze van és nincs pénz benzinre(azért azt elmondanám, hogy aranyékszerre van pénz, de mivel ilyen hülyeségekre költik másra tényleg nem sok marad). Amire én költök, az számukra vétség és ez is súrlódási alap.

Azt hiszem hosszú távon nem működne a dolog, ha a párommal nem lenne egyforma az anyagi hátterünk. A nagy különbségek eleve határt szabnak egy csomó közös programnak, nyaralás, stb. Az egyik félnek telik rá, a másiknak nem. Ez mindig nehéz és ezért számít a pénz, legalább egyforma legyen a két fél. Persze működnek máshogy is a kapcsolatok, van rá sok példa, de a nagy átlag nem ez.

"# 15: Az értékrendet úgy értem, hogy nekem érték egy színház, egy mozi, egy könyv,"

Nekem is.

A tv-t nem szeretem, ha néha nézem is, akkor csakis tudományos csatornát.Azon még vannak értelmes műsorok.

Üdv:Egy (igényes) szakmunkás :)