A párom nem hajlandó együttműködni, elkényelmesedett. Már nem is foglalkozik velem. Hiába mondtam el neki szó szerint a problémát, kérem a segítségét, figyelmét. Szeretem, de van ennek így értelme?

Próbáltam már vele megbeszélni többször is. Átmeneti javulás szokott lenni, de ennyi. A saját barátja szerint sose fogja a játékot abbahagyni, és javulni se fog a dolog. Az anyja szerint az apja is ilyen volt(játék nélkül). Ezért váltak el. Elég türelmes ember vagyok, és ha valakit megszeretek, akkor a végsőkig kitartok mellette. Már mondtam neki, hogy költözzön el, és szakítsunk. Akkor nagyon kiborult. Félek attól, hogy nem engem szeret, hanem a helyzetet, amibe általam belekerült. Ha ez tényleg így van, akkor nem akarok harcolni. De ott van a DE és a talán mégse...

Kitaláltam jutalmazási módszereket a háztartásra, nem segített. Szoktam dicsérgetni az utóbbi időben. Én is ettől várok javulást. A másik, amit szeretnék kipróbálni,- csak nehezen rávehető a kimozdulásra- hogy elmegyünk különböző helyekre, ahol tudom, hogy jól érezné magát, és megmutatom, hogy velem a valódi világ sokkal szebb, mint a barátaival a virtuális. Csak sajnos elég provokatív személyiség, és nehéz vita nélkül beszélni vele:). Én pedig könnyem felhúzható vagyok. Ezen is dolgozom. Remélem elérek valamit.