Mik a kifogások arra hogy a párotok nem jegyez el/ nem akar elvenni? (Morning show alapján)

Szerintem ez annyira elcsépelt dolog.

Kijelenteni, hogy 3 év múlva eljegyezlek, de előbb még törlesztek, mert nincs pénzem gyűrűre...Ez annyira proli. Miért kell erre ennyire rágörcsölni? Majd eljegyez, ha el akar, vagy lehetősége lesz rá. Olyan gáz ezt előre napra pontosan megtervezni.

Mi 12 éve élünk együtt teljes összhangban.Se eljegyzés,se házasság,bár egyikünk sem agyalt rajta,és nem is terveztük.

Én azt mondom,hogyha két ember nagyon szereti egymást,és látszólag mindkét fél akar eljegyzést-házasságot akkor oda nem kellenek kifogások.Az eljegyzést meg lehet úszni egy gyűrű árából is.Vesz a férfi egy gyűrűt,ráhúzza a párja ujjára mondván,ettől a naptól kezdve tekintsd a gyűrűt eljegyzési gyűrűnek.

Ha két ember házasságot akar,akkor oda sem kellenek kifogások.Van 2 tanús esküvő is ami szintén alig kerül pénzbe.

Ha már gyártjuk az okokat,hogy miért nem lehet,ott már nem stimmel valami..

A házasság lehet, hogy elcsépelt, elavult dolog, de akárhogy is nézzük, mégiscsak egy fontos dolog nekünk nőknek.

Mert az a papír, az igenis egy igazolás arról, hogy összetartoztok. Bár a férfiak utálják, és nem is igazán értk, de nekünk nőknek az a papír igenis fontos, mert valamiféle védelmet ad. És egy nő mindig a biztonságra, az állandóságra törekszik.

Az a férfi, aki nem adja meg a párjának ezt a fajta biztonságot, mert számára fontosabbak a saját önös érdekei, meg a szabadsága, annak talán nem is igazán őszinték az érzelmei a nő iránt.

2 komoly kapcsolatom volt eddig, egy kb 1 és egy 4 éves. A 2 éves kapcsolatomban már az első évében MAGÁTÓL elkezdett beszélni arról az exem, hogy én vagyok az a nő, akinél biztos abban, hogy komolyan tervezi vele az életét és ha megszereztük a diplománkat, el akar venni feleségül. Elmondta, hogy ezt azért mondta el most nekem, hogy tisztázzuk, mennyire gondolom-e ezt én is hasonlóan, mert ha nem, ne áltassuk egymást. Semmi csöpögés, nagyon intelligensen, és egyértelműen a tudtomra adta. Aztán mivel én nem így gondoltam, korrekten, kulturáltan szakítottunk. Aztán jött a következő párom, a 4 éves kapcsolat: itt én voltam, aki úgy érezte, hogy Ő az, akit egész eddigi életemben kerestem és nem csak le tudnám, hanem le akarom vele élni az életem. De én nem mondtam neki semmit, csak vártam, hogy majd ő is azt fogja mondani, amit anno a másik. De nem mondott semmit, soha semmiféle célzást nem tett, amire arra utalhatna, hogy ilyen távlatokat lát bennem, bennünk. Aztán úgy a 2. évünk körül rákérdeztem, hogy mik a tervei. És innentől jött a ködösítés, hogy "ezen még kár agyalni", "majd kialakul magától", "nem kell elsietni, ez komoly döntés", "majd ha lesz elég pénzünk rá"-megjegyzem, lett volna elég pénz...

Na a lényeg, hogy folyamatosan ígérgette, nekem ebből elegem lett és szétmentünk. Aztán ez az exem be is ismerte, hogy olyan hú de sose volt belém szerelmes. Az a tapasztalatom tehát, hogy egy férfi akkor fog melletted komolyan elköteleződni, ha igazán szeret és látja benned a perspektívát. A úgy érzi, te vagy az a nő, akire várt, meg fogja kérni a kezed anélkül, hogy te forszíroznád, meg célozgatnál rá.