Fiúk, szakítanátok a barátnőtökkel, ha hízna 10 kilót?

"jó, akkor gondolj bele abba, h történik veled, neadjég egy szerencsétlenség, hónapokig kórházban vagy, elhizol, és magatehetetlen vagy, és a feleséged azt mondja, h "ne haragudj, én egy egészséges emberhez mentem hozzá, mostmár nem kellesz, szia", akkor mit mondanál? természetesnek vennéd?"

Nem, én magam kérném meg, hogy élje a saját életét mert, hogy az enyém tönkre ment, nem azt jelenti, hogy másét is tönkre kell tennem örökre! Egyébként pont hasonló példát láttam ahol a nő nem hagyta el a férjét, most úgy 65 éves lehet, és milliószor láttam, hallottam sírni, hogy hogyan tönkrement és elmúlt az élete...

Azért ez nem ilyen egyszerű, hogy "elfogadom ígyis meg úgyis". Az elhízásnak oka van. Általában az igénytelenség és az oda-nem-figyelés szokott lenni az ok, ami más téren is kifejti hatását. 10 kiló nem ugrik csak úgy hipphopp fel az emberre, ez egy hosszabb folyamat, bőven van idő észrevenni, hogy hoppá, valami nem stimmel, és ezen változtatni. Ellenben aki igénytelen, az tojik rá, minek foglalkozzak az alakommal, mondja, és hát az igénytelenség, mint tulajdonság neméppen vonzó. Akibe beleszeret az ember, abban általában az igényesség van inkább, mintsem az ellentettje. A túlidealizált eset meg a gyakorlatban hülyeség, valamiért Őt szeretem, az Ő jellemző tulajdonságai miatt, ha mindegy, hogy változik, akár teljesen másmilyen is lehetne, gyilkolhatna, férfivá operáltathatná magát meg stb, attól még ugyanúgy kéne szeretnem? Nem, mert az már nem Ő. Kis változás belefér, viszont végtelen nagy már semmiképpen sem. Ennyi erővel akárkibe szeressünk bele az utcán, mert végülis olyan, mint akit elve szeretnénk, csak megváltozva.

Az tényleg nem egy korrekt eljárás, ha a nő igénytelen módon elhízik, nem tesz semmit ellene, de még neki áll feljebb, ha szólnak neki.. Pláne, ha őt magát is zavarja. Ismertem ilyet... folyton nyavalygott, hogy milyen ronda kövér (amúgy nem volt ronda), de ha fel mertem neki hozni, hogy netán sportolhatna, amitől majd jobban érzi magát, és még le is fogyhatna, akkor ő volt a legjobban felháborodva. Most akkor mit is akarunk?

A szép, egészséges emberi testre való vágy meg természetes, hadd ne fogadjuk már el feltétel nélkül, ha valaki meghízik, ami se nem szép, se nem egészséges látvány... Ha valakinek pont ez tetszik, hát akkor ő jól járt, nincs ezzel baj, de ha nem, akkor tartozik az ember ennyiben a párjának, hogy megpróbál tetszeni neki. Neki, és nem a közízlésnek. Ez is fontos. Na meg a lényeg úgyis a lelki dolgok, a test csak egy rakás szerves elektrokémia, nem úgy alakítjuk, ahogy akarjuk?

Szóval, lusta igénytelen emberek, tessék megérteni, hogy vagy felemelitek a dagadt hátsótokat, vagy nem vártok el semmit. Valamit valamiért.

Nem, én magam kérném meg, hogy élje a saját életét mert, hogy az enyém tönkre ment, nem azt jelenti, hogy másét is tönkre kell tennem örökre! Egyébként pont hasonló példát láttam ahol a nő nem hagyta el a férjét, most úgy 65 éves lehet, és milliószor láttam, hallottam sírni, hogy hogyan tönkrement és elmúlt az élete...

aha.. hat sztem azért nem egészen igy lenne.. te kérnéd meg? nahh, önfeláldozás.. a jellemedből itélve önző vagy, és ebbe az önfeláldozás semmiképpen se fér bele......

Én egy duci lány vagyok, voltam igazán dagadt is, 96 kiló 172 centihez. Akkoriban volt egy párom, aki kimondottan megharagudott érte, mikor fogyókúrába kezdtem. Beteges volt a srác, utólag rájöttem, azért kellenek neki 100 kilós csajok, mert betegesen féltékeny, és így akarja biztosítani magát, hogy senki másnak ne kelljen a barátnője. Egy nálam 3x nagyobb bálna lett az utódom, miután elhagytam.

Most 80 kiló vagyok, még mindig duci, de azét már formásan. Megnőtt az önbizalmam, sokan akartak és akarnak így, és van egy új párom, aki így ismert meg és imád. Sokszor beszélek neki arról, hogy többet akarok fogyni, mert még mindig nem vagyok elégedett, de olyankor mindig elmondja, hogy ő így is nagyon szeret és kíván, nem kell aggódnom. És valóban ki is mutatja. De ennek ellenére abban is támogat, ha fogyni akarok, kértem már, hogy járjunk együtt úszni pl. De azt elmondta, hogy nem szeretné, ha kimondottan vékony lennék, mert szereti a nagy combomat meg a fenekemet fogdosni, sőt, néha annyira élvezi szex közben a zsírpárnáimat hogy az is eszébe jut, bárcsak híznék még egy kicsit. Szóval vannak akiknek tényleg úgy kellesz, ahogy vagy, és úgy szeretnek ahogy vagy. Az én párom szeret engem most is, de szeretne akkor is, ha fogynék, vagy ha híznék...

22/L

#34

Legyen önző, legyek rohadek vagy barmi, elfogadom. De nem neked kell mellé feküdni undorral, hanem nekem. Már bocsi, de én meg nem akarok!

Az én súlyom állandóan ingadozik, hol lemegy 2-3 kiló, hol feljön, a Párom mégsem szólt meg ezért sosem. Ez persze nem sok, de ahogy Ő is írta, több sem zavarná és ezt nem egyszer hallottam már Tőle. Hála Isten, Ő ilyen és szerintem ez lenne a normális mindenkinél.

Ez az "elválok" dolog meg olyan, mint az angol királyi pár házassági szerződése: max. ennyi kilót szedhetsz fel, vagy elhagylak...nevetséges. Ha azt akarod, hogy a partnered maradjon annyi kiló, amennyi a kapcsolatotok elején volt, javaslom, vegyél guminőt, annál te szabályozhatod a teltséget. Egyébként meg, gondolom nem 20 évesek vagytok a feleségeddel, és csak hogy tudd, a nőknek a terhességtől, a stressztől és a változó kortól is lehet súlygyarapodásuk, de nem hiszem, hogy van benned annyi empátia, hogy ezt megértsd. Nyilván te sem vagy az a 18 éves titán, akihez hozzáment. És a testtömeg növekedése nagyon nem egyenlő a hanyagsággal.

A 23as barátnője

a 2-3 kiló tényleg jó hasonlat a 25-höz, köszi!

(én vagyok a váló rohadek aki nem is férfi)