Elküldjem a fenébe? Vagy ezzel csak kiadnám magam? Vagy nem is ő a hibás, hanem én vagyok a láma?

Őszintén beleszerettem egy srácba (aki erről nem tud). Még tél elején ismertem meg, akkor jártunk 4 hétig, de utána napvilágra került, hogy neki egy stabil párkapcsolata van. Miután szakított a lánnyal (őszintén bizonygatva, hogy a legkevésbé sem miattam) felhívott magához, és miután nemet mondtam, nem keresett többet telefonon. Most májusban ismét felbukkant, ezúttal barátnő nélkül, találkozgattunk, és bármennyire is tudtam, hogy nem egy hozzám való valaki, mégsem tudtam ellenállni neki, mert szeretem: 2 hete nála aludtam. Azóta egyáltalán nem keresett. (az éjszaka jól alakult, ezt ő is mondta utána, szóval nem ezért kerül...) Sejtettem, hogy nem lesz egy évekig tartó virágzó, és harmonikus párkapcsolat az egészből, de szerintem megpróbálhattuk volna, és az éjszaka után ő is úgy viselkedett, mintha szorosan kötődne hozzám. Most meg semmi. A csalódottságot lassan kezdi felváltani a düh, de nem tudom, hogy érdemes lenne-e közölnöm vele, hogy mekkora idióta. És az egyáltalán? Vagy csak ennyire nem érezte, hogy én kötődöm, és ezért nem érdekli teljesen, hogy most vajon mit érezhetek? Mert az tény, hogy nem rajongtam körül, nem mondtam neki, hogy szeretem, de mindíg amikor keresett ott voltam, csak egy szavába került és ugrottam...